Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Bocsárdi László - rendező

külön elképzelhetetlen lett volna, nagyon tudatosan vállaltuk mind a ketten, de nagyon nehéz volt. A társulat számára nagyon sokat jelentett, hogy te abban az időben is minden hétvégen velük voltál, velük gyakoroltál, átadtál nagyon sok mindent abból amit a főiskolán tanultál... így van. Egy az egyben arról szólt a dolog, hogy amit nekünk a főiskolán megtanítottak, kurzusokat leadtam nekik otthon, még vizsgáztattam is őket. Tehát egy teljes rövidre zárása a két dolognak. Tudtam, hogy számukra is nagyon fontos az elméleti képzés is meg a különböző technikai eszközök megtanulása, beszédtechnika, mozgástechnika, szakembereket hívtunk helyzet-gyakorlatokat csináltam velük folyamatosan, tehát végül a Figurások egy öt éves időszak alatt, amíg én az egyetemen jártam lépésről lépésre követték a tanulmányaimat. Sőt Figurásokkal létrehozott produkciókkal vizsgáztam többször is. Levittem őket Vásárhelyre, tehát, ők egy sajátos képzést kaptak. Ami rajtam szűrődött át és a vásárhelyi fóiskola rendező-oktatásának a lecsapódása. Ami egy más fajta szempontokat előtérbe helyező képzés emiatt meg kell mondjam, hogy a Figurától jött színészek tudatossága elég magas szintű, hiszen kénytelenek voltak egy rendező szemével nézni a dolgokat. Nem színész pedagógusok tanították meg őket dolgokra, hanem rendezők, az évfolyamtársaim Barabás Olga és Kövesdy István is lejártak előadásokat csinálni, tehát nagyon erőteljesen találkoztak azzal a rendezői irányvonallal, amit mi képviseltünk. Sepsiszentgyörgyön egy másfajta színház van. Egy színház attól függ, hogy kik csinálják, egy produkció attól függ, hogy milyen térben csinálják, kik a színészek és kik a rendezők, ez az összefüggés értelmezi a szöveget hát a szöveg szerencsés esetben nem az íróasztalnál értelmeződik. Az íróasztal nélkülözhetetlen, de nem ott nyeri el a végleges arculatát, hanem a munka során az élmények során, ezért nagyon veszélyes és nagyon kockázatos, számomra megmosolyogtató, amikor elméleti színházi emberek nagyon tudják, hogy milyen kell legyen egy színházi előadás. Ebben valamiféle naivság van hiszen annyira konkrét energiák találkozásából születik meg egy előadás, amit nem lehet egy könyvtárban dolgozva megérteni, egy színház élő munka. A szentgyörgyi színház arculata abból alakult ki, hogy volt ott egy mag, amely bizonyos színházi kultúrával bizonyos színházi tapasztalattal rendelkező színészeket jelent és ezzel találkozott egy fiatal, hat emberből álló színészcsapat, a Figura és két olyan rendező, aki Tompa Gábortól tanulta a mesterséget. Különböző életélményeket tudnak maguk mögött, amelyek találkozása létrehozta azt a végeredményt, amit most szentgyörgyi színháznak lehet nevezni. Ez megismételhetetlen. Nem attól, hogy olyan jó, hanem attól, hogy egyéni, olyan mint egy ember akinek van arra, lehetősége, hogy ki tudja magát fejezni, nem bújik el valamiféle maszk mögé. A színházban is az őszinteséget tartom a legfontosabbnak, őszinteséget 78