Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Vadas László - rendező-szakos hallgató

Utólag visszagondolva az volt az egyik nagy hibánk, hogy mi az előadásainkat nem játszottuk ki. Ki tudja miért? El kellett teljen még tíz év, amíg elfogadtak, még akkor is árgus szemekkel figyeltek. Később mégis visszamentéi, akkor már teljesen más viszonyok voltak, a te szereped is megváltozott. Bizonyos szempontból a te működésednek köszönhető, hogy a Figura újraszerveződött. Láttam egy év múlva, hogy mindenki elmegy és nagyon fájt, amikor egy adott pozíciót felad az ember teljesen megértem, hogy ott már nem lehetett. Bár más ajánlatom is volt, de úgy döntöttem, hogy ide jövök vissza szervezőnek, vagy bárminek. Nem tudtam többet mint addig, de mindenképpen színházat szerettem volna csinálni. Összeszedtem húsz gyereket, és megcsináltuk a Fizikusokat. Megpróbáltam a Figura szellemiséget megőrizni. A fiatalok ezt elfogadták a rengeteg hibájával együtt, és láttam, hogy megszerették, az előadást. Úgy zajlott az élet, hogy reggel képzés délután próba, több száz ember ment át egy négy éves ciklus alatt, ezek után kialakult egy négy fós gárda, ami felduzzadt időközben tizenháromra. Számomra ez egy nagy sikerélmény. Én azt vallottam, rengeteget bulizzunk, minden őrültséget csináljunk végig, aminek az is volt a funkciója, hogy ez a maroknyi ember nagyon közel érezze egymáshoz magát, ne legyen semmilyen titkuk. A másik dolog, hogy minden fesztiválra beneveztünk, hogy próbáljuk magunkat elismertetni, megismertetni és tapasztalatot gyűjtsünk. A Fizikusok után megcsináltuk, az Innsbrucki húsvéti játékot, ugyanolyan százalékban pozitív volt és ugyanennyiben negatív. Az átlag próbaidő két holnap volt, elmentünk vele Zsámbékra, ott volt Arkosi Árpád, Sándor L. István, mikor megvolt az előadás a megbeszélést senki nem akarta elkezdeni, a végső következtetés pozitív volt. Még tíz napig tartott ez a tábor, és mindig ezt hozták fel példának. Az utat végig akartam járni, hogy a város magáénak tarthassa a csapatunkat. Úgy indultunk, hogy a Maszk a Figura társulat támogatásával, ez így futott egészen amíg megcsináltuk Görgeytől az Örömállamot, amit az új Figura is elfogadott. December 6.-a Szent Miklós napja a város ünnepe, ez is a Figurához fűződik... A Mikulás ünnepet az első évben elindítottuk és ebből egy tradíciót csinált Bocsárdi, tényleg egy városi ünnep lett. Mi felvállaltuk a színházi részt, megszerveztük a keretet. Ott volt Mihály király egyik barátjának az autója, abban jött a Mikulás előtte és mögötte vad motorosok, ökrös szekerek, felácsoltattunk egy színpadot is. A Hargita megyei RMDSZ elhatárolta magát tőlünk... Az biztos egy rossz húzás volt tőlem, hogy megérkeztem húsz Krampusszal, és gúnydalokat írtunk, amelyek elég erősek voltak, ilyesmiket például: "ha itt annyi ősmagyar van itt, akkor mondják meg, hogy Ond vezér melyik lábára sántított", persze én sem tudtam úgy ahogy senki sem, Árpád vezér címét sem tudták. Aztán ott van az az újságíró, csíkos inghez kockás zakót vesz fel: hát hol vagyunk, nem olvas ez Neckermannt... a végén az egész botrányba fulladt, de ettől az incidenstől eltekintve sok 113