Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

ügyességet igénylő alakítással egy csapásra meghódította az egész közönséget, mely minden egyes felvonás végén többször zajos tetszés mellett a lámpák elé hívta”.1"

A reprízről már Tópits Zoltán tollából jelent meg a Bácskában az ismertető, aminek a tanúsága szerint Somlaynak az a művészi szándéka, hogy a színpadi produkció révén az író egyenrangú alkotótársa legyen, ebben az előadásban valósággá lett. Színészünk ismételten „fokozott mértékben ragyogtatta tehetségét. Minden szava, minden mozdulata igaz, és a zseniális író eszméjének megfelelő volt”.m

Az évad a vége felé közeledett. Az arra érdemes színészek jutalomjátékának ideje is megérkezett. Somlay Artúr utolsóként mutathatta meg még egyszer, hogy mire képes. Időközben kirajzolódott az az út is, melyet Marcus superbustól Osvaldig tett meg színészünk a színházat kedvelő zomboriakkal együtt. Ez a közönség már az olyan produkciók megismétlését is igényelte, amelyek korábban, általában, nem élték túl a bemutatót. Somlay releváns alakításaira viszont most telt ház volt a válasz. Ennek ellenére rendkívüli merészségre, bátorságra vall az, hogy a fiatal pályakezdő az élet sűrűjének színpadi megjelenítését nemigen kedvelő publikumtól éppen egy olyan művel kívánt búcsút venni, amelynek főhőse a gerincsorvadásban szenvedő Osvald.

S most megint csak azt kell mondanunk, hogy Somlay választása ezúttal sem a véletlen műve volt. Tudatos, a megválaszolás lehetőségét elősegítő darabválasztásról volt szó, mégpedig arra a kritikusok által - de valószínűleg a nézők által is - számtalanszor feltett kérdésre, hogy miért játszotta a drámai hősöket úgy, ahogyan játszotta az elmarasztalások ellenére is, holott minden kétséget kizáróan olyan tehetséggel rendelkezett, mely a részéről tolmácsolt színpadi hősöket bírálattevőinek ízlése szerint is meg tudta volna jeleníteni. Csakhogy emberi és művészi világától mi sem állott távolabb mint az, hogy az idejét múlt korízlés szekerébe fogottan az elavult színpadi játékstílust kiszolgálja. Küldetése volt s annak kellett mindenáron a szolgálatába szegődni.

Az 0svaid-alakítás adott módot Somlaynak arra, hogy mindazt amit megtanult a Vígszínház színiiskolájában tanáraitól, az ott vendégszereplő Ermete Novellitől, Ermete Zacconitól, de mindenekelőtt a bécsi Kainztól, tehát mindazt, amit a korabeli modem - vagy ha úgy tetszik európai - színjátszásról addig megtanult, most kárpótlásul a mulasztásokért, a zombori közönséggel

40