Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

„az új irány legnagyobb képviselőjét” is láthatta.55 Hogy miképpen hatott a karzaton helyet foglaló fiatal színészekre és színinövendékekre „a nagy olasz Tanító”, Szerémy Zoltán visszaemlékezéseiből is kitetszik, amiből azért idézünk, mert úgy tűnik, hasonló feladat jutott Somlaynak is mint Zacconinak osztályrészül az 1902/1903. színiévadban Zomborban, amikor hozzá méltó szerepet osztott rá a színidirektor. Nevezetesen arról van szó, hogy „A magyar színpadi művészet Csipkerózsikája pedig ... egyszerre fölébredt évszázados szunyókálásából, és mindenféle összebeszélés vagy agitáció nélkül egyszerre kiváltódott belőlünk a színpadi beszéd és játék reformjának a szükségérzete”. Ha nem is játszva, könnyedén és máról holnapra mint Zacconi, de Somlay is bizonyos színpadi babonákat tört össze, zavarba hozva publikumot és színikritikusokat egyaránt a jelzett évadban, Zomborban.56

Prokópy mit sem tudva a színpadi beszéd és játék reformjának beindulásáról, Somlay úgymond, téves szerepfelfogásából eredeztette észrevételeit. Fiatal kezdőről lévén szó, még azt is feltételezte a tanár úr, hogy mint általában a hozzá hasonló színészpalánták, Somlay sem fordított kellő gondot ennek a „nagy erőt és tudást igénylő” szerepnek a kidolgozására. Az egyedüli dolog, amit nem vont kétségbe a referens, az Somlay tehetsége volt és a képessége arra, hogy amennyiben megszívleli a jóindulattal mondott észrevételeket, valóban alkalmas lesz „az igazi Féja Dávidot is megalakítani, mert nincs híján az ehhez szükséges színészi kvalitásoknak”.57

Mint ahogyan Somlaytól sem lehetett elvárni azt, hogy Zacconi, Kainz és Novelli színpadi játékának ismeretében megelégedjen a szépen szavalással a színpadon csak azért, hogy a bírálattevők elvárásainak megfeleljen, ugyanúgy viszont illuzórikus lenne elvárni vidéki kritikusaitól azt, hogy megértést tanúsítanak egy olyan új játékstílus iránt, melynek létezéséről akkor még vajmi keveset tudtak. Erre mint már utaltunk rá, még Ignotus sem volt képes. A vidéki kritikus csak azt írhatta meg Somlay alakításáról, amire saját világának befogadó képessége alkalmassá tette. Ennél többet nem is tehetett. Elsősorban tehát írójáról vallott a színházi beszámoló és csak másodsorban az ifjú színész alakításáról.

íme milyennek látta Prokópy Imre Somlay Kurucz Féja Dávidját: „A fő hiba azonban az volt, hogy a címszerep megszemélyesítője - Somlay nem állt nehéz feladatának magaslatán. Alakítására mindent lehet ráfogni csak azt nem, hogy Kurucz Féja Dávidot ábrázolta volna, kit a költő a férfiúi bátorságnak és

24