Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
a hajthatatlan vasakaratnak prototípusaként áhított elibénk. Ahelyett, hogy ily értelemben játszotta volna meg a szerepét, folyton gömyedezett, tehetetlenül vonaglott és sírdogált mint valami elpuhult és elfajzott anyámasszonyfia, miért is ne csodálkozzék, hogy ezt a merőben téves felfogáson alapuló alakítását elhibázottnak tartjuk”.58 A Zombor és Vidékének referense az „anyámasszonyfia” témájára csak egy rövidke megjegyzéssel utalt: Játéka eleinte lanyha volt”, lényegében azonban „derék értelmes színészinek nevezte a címszereplőt, „akinek explosiói imponálnak, de indulatait és érzelmeit discreten is érvényre tudja juttatni. ... a negyedik felvonásban teljes tetszést aratott”.59 -r. beszámolójáról mindenesetre elmondható, hogy azt a célkitűzést igyekezett megvalósítani, melyről írásának elején szólt: a lap mindenkor „buzgó támogatója” kíván lenni a zombori színészetnek, mert fontos misszióról van szó - ne feledjük, vegyes nemzetiségű a megyeszékhely! s az ügy szolgálata mindennél fontosabb. Éppen ezért távol áll majd a lap munkatársától az, „hogy valakinek művészetét becsméref’-je, „de ferdeségeire és hibáira igenis mindenkit figyelmeztetni” fog a „minél kifogástalanabb és élvezetesebb alakítások” megszületése céljából. A referens azt is megfogadja írásában: „Nem fogjuk magukat a bíró szerepére föltolni, aki egyesek művészi reputacziója fölött döntsön, hanem hű regisztrálói leszünk mindenkor a közönség általános véleményének”. Az általános operettkultusz következményének tekinti azt, hogy Monori társulatán is meglátszik: „itt is, mint úgyszólván mindenhol a dráma művelése másodrangú feladattá süllyedt. Bár egyesek játéka, őszinte drámai alakítása csaknem kifogástalan, az összes nem nyújtja egy teljes drámai ensemble képét”. Egyébként ez az oka annak is, hogy Fényes Samu darabjában a név szerint nem említettek „hellyel-közzel sikerrel működtek”.60 Vagy ahogyan Prokópy fogalmazott: „néhány szereplő rossz és erőltetett dictiója - érthetetlen mormolásba torkollott sokszor”.61 A Lotti ezredeseiben a színre lépő Somlayról a két lap referensének azonos volt a véleménye. A hagyományostól eltérő játékstílus ebben a műfajban különben sem volt meghatározó jellegű, -r. azt látta, hogy „Ramjanah-alkirály szerepében Somlay Artúr ügyeskedett, bizonyságot adván sokoldalúságának”.“ A Somlay-féle Kurucz Féja Dávid értelmezés nyomán kibontakozott nézeteltérés a szerepfelfogást illetően Prokópy Imre és a színész között szópár-25
