Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
bajhoz vezetett. Somlay vonatkozó szövege, melynek a Zombor és Vidéke adott teret, ismeretlen előttünk, ugyanis a zombori városi könyvtárban ennek a lapnak csak azokat a számait őrzik, melyeket a néhai Vértesi Károly helybeli író, világutazó, különböző ünnepi bizottságok díszelnöke gyűjtött össze abból a célból, hogy viselt dolgairól az utókort tájékoztassa. Feltehetően az október 12-i, vasárnapi szám közölte Somlay hozzászólását az ügyhöz, melyre a választ a Bácska Prokópy tollából tette közzé október 14-én. A válaszból kitetszik, hogy a tanár úr nem kíván véget nem érő, meddő hírlapi polémiába bocsátkozni a színésszel, mert annak sok értelmét nem látja. Tárgyilagosan írt a látottakról és Somlay „szellemes cikkét” nem akarja ugyanolyan „iskolaízű eszthetikai fejtegetésekkel” megválaszolni, csupán annyit jegyez meg, hogy könnyű volna a pályakezdőt „éppen a saját érveivel helyreigazítani”.63 Prokópy Imre nem tartozott a bosszúálló színireferensek közé. A szezon végére teljes mértékben el tudta fogadni Somlay releváns alakításait, amelyek az új játékstílus jegyében fogantak. Fiatal kora ellenére már akkor is, amikor a magyar vidéket járta a modern színjátszás tanítójaként is bizonyított az, aki saját bevallása szerint, mindig is a fölemelő eszmék tolmácsolója szeretett volna lenni. Alig múlt el tíz nap a színészek megérkezése óta, és a Bácska máris vezércikkben volt kénytelen foglalkozni a helybéli nagyérdeművel, ugyanis a közönség nem az elvárásoknak megfelelően látogatta az előadásokat, pontosabban a lelki táplálékot is nyújtó produkciókat. A hatvan személyes társulat, mint úja az észrevétel tevője, általában félig telt ház előtt játszik. Egy ilyen társulat eltartásához tetemes összegre van szükség, s ha a tervezett bevétel elmarad, az igazgatóra s társulatára az anyagi romlás felhője tornyosul majd. A vezércikk írója fel is tette a hamleti kérdést: mi lehet az oka a nézők távolmaradásának, lévén hogy az előző évad rendkívül jól sikerült mind erkölcsi, mind pedig anyagi szempontból“ Nem lehet sok kifogásolni valót találni a társulat működésében, hiszen szép, jó, élvezetes, a kényes műízlést is kielégítő előadások voltak már eddig is műsoron, állítja a cikkíró. Az igazgató jól vezeti társulatát. Gondosan öszszeválogatott, változatos a műsor, jól megrendezett, színészi játék tekintetében is elfogadható produkciók kerülnek a színpadra. A régi, de a legújabb nagy sikerű darabokat is bemutatja az együttes, és a helyzetfelmérő azt is megállapítja, hogy ilyen körültekintő, művészi igényekre is odafigyelő igazgatója régen 26
