Molnár Klára: A Népopera - Városi Színház 1911 - 1951 - Skenotheke 5. (Budapest, 1998)

Előszó

Bevezető

A NÉPOPERA - VÁROSI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETE

(1911-1951)

A főváros második operajátszásra alakult színházi épületét 1911 márciusában kezdték építeni a Tisza Kálmán téri telken, Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei szerint. Az ötven évre ingyenes használatra átengedett telket a székesfőváros adta a Népopera Részvénytársaságnak. A hatalmas színházépület meglepően rövid idő, kilenc hónap alatt készült el. Az épületbe belépve 40 méter hosszú és 10 méter széles előcsarnok fogadta a látogatót. A 3167 férőhelyes nézőtér a legnagyobb befogadóképességű színházat jelentette a fővárosban, a földszinten 1644, az emeleti karzaton 1303, a 44 páholyban 220 ülőhely volt, állóhelyet nem létesíthettek. A 14 méter széles és 8 és fél méter magas színpadot, mely tágas hátsó térrel rendelkezett, a kor modern színpadtechnikai eszközeivel szerelték fel. Itt kapott helyet az orgona is. A szuffitákban 40.000 gyertya égett. A puritán egyszerűséggel megtervezett belső teret Pór Bertalan nagyméretű freskója díszítette a színpadnyílás fölött.

A székesfőváros és Márkus Dezső, a színház első igazgatója között létrejött szerződés meghatározta a színház profilját. A szigorú feltételek között szerepelt, hogy Márkus köteles volt állandó magyar színtársulatot szerződtetni, egész évben (három hónap nyári szünetet kivéve) hetenként legalább öt napon előadást tartani. Műsorán egyaránt szerepelhetett opera, operett, balett, irodalmi színvonalon álló tragédia, társadalmi színmű, vígjáték, népszínmű; rendezhetett hangversenyeket is. Külön figyelmet kellett fordítania magyar írók eredeti műveire. Az előadások nyelve kötelezően magyar volt. Meghatározták a külföldi vendégjátékok számát és profilját is. A Népopera alapításakor a színház vezetősége széles tömegek igényes szórakoztatását vállalta, nagy hangsúlyt kapott a műsortervben az operairodalom remekeinek megismertetése. Ennek érdekében olcsó helyárakat szabtak meg, melyek az esti előadáson 3 koronánál drágábbak (1-39 sor) és 50 fillérnél olcsóbbak (első emeleti erkély 21. sor) nem lehettek, s melyeket három éven belül emelni sem lehetett. Összehasonlításul álljon itt a Magyar Királyi Operaház 1911-es helyárainak két adata: 12 korona (támlásszék 1-3 sor), a legolcsóbb 1 korona (111. emeleti zártszék 3-4 sor).

6