Molnár Klára: A Népopera - Városi Színház 1911 - 1951 - Skenotheke 5. (Budapest, 1998)
Előszó
A Népopera - Városi SzInház 1911-1951 A Népopera alapítója, első igazgatója Márkus Dezső (1870-1948) karmester, színházigazgató, pedagógus. A Zeneakadémián Liszt Ferenc növendéke volt, később a bécsi konzervatórium zongora és zeneszerzés szakán végzett tanulmányokat. Karmester volt Ischlben és 1893-ban a Népszínházban. 1895-98-ban az Operaház korrepetitora, ahova Prága és Amszterdam után 1903-ban tért vissza. 1911-ben a Népopera megalapítója és első igazgatója 1914-ig. Fiatal társulatot szerződtetett, akik közül többen váltak a Magyar Királyi Operaház, vagy külföldi társulatok ünnepelt művészeivé. 1918-tól a Városi Színház főzeneigazgatója és operai karmestere volt. Felesége Szoyer Ilonka koloraturszoprán, neves énekesnő volt. Az első évad karmesterei közül Barna Izsó (1859-1944) emelkedik ki, aki színházi karmester volt Aradon, Győrben, Szegeden, a Népszínházban, a Városligeti Színkörben, de számos operett, népszínmű, énekes bohózat, életkép, dal- és nóta szerzője is. 1896. május 1-jén az ő ünnepi nyitányával nyílt meg a Vígszínház. A Népopera három darabját mutatta be 1913—14-ben. Az első évad karmesterei között találjuk a fiatal Reiner Frigyest (1888-1963), a megnyitástól 1914-ig, ahol 16 operát (Wagner, Verdi, Rossini, Gounod, Bizet, Meyerbeer - köztük az 1914. január 1-jei Parsifal magyarországi bemutatóját) vezényelte. Később a philadelphiai opera zeneigazgatójaként, a milánói Scala vendégkarnagyaként külföldön is elismerést szerzett. Az első évad karmestere volt Grosskopf Márk, aki a Népopera nyitó darabját, a Quo vadis?-l vezényelte 1911. december 7-én, majd Thomas Mignonját. 1916-tól a brünni Városi Színház tagja volt. Zenei tanulmányai után a Népoperánál kezdte működését Szenkár Jenő (1891-1977), akinek 1916-ig nagy szerepe volt több kortárs mű bemutatásában. Szenkár 1920-tól 1933-ig Németországban élt, azután Moszkva, Rio de Janeiro következett. 1950-től ismét Németországban dolgozott, utóbb Kölnben Klemperer utódja volt, mint főzeneigazgató. A Népopera alapítója, főrendezője 1911-től 1915-ig Mérei Adolf (1877-1918). Sok darabot fordított, számos színpadi művet szerzett, több librettót írt, melyeket a Magyar-, a Király Színház, a Népszínház, a Városligeti Színkör és a Vígszínház mutatott be. A Népopera nyitó darabja, a Quo vadis? mellett Gounod: A botcsinálta doktor, Jarno: Tengerész-Kató, A kedves Augusztin, Zerkovitz: Aranyeső, Katonadolog, a Gyerünk csak! revü, Ascher: Budagyöngye, stb. rendezője volt. Az énekesek között találjuk a szoprán Adler Adelinát, aki Budapesten itt lépett először színpadra. Ide szerződött a Főiskoláról A sevillai borbély Rosinájaként Basilides Mária. A társulat tagja lett a magyar és külföldi színpadok ünnepelt altja K. Durigó Ilona, és Kolozsvárról a bariton Pajor Ödön. 80 tagú kórus és 70 tagú zenekar tartozott még a társulathoz. 1911. december 7-én, a megnyitó előadáson kortárs francia zeneszerző, Jean Nougués: Quo vadis? című operáját mutatták be. Szövegét Henry Cain Sienkiewicz azonos című regénye nyomán írta. A mű nizzai ősbemutatója óta alig 7
