Molnár Klára: A Népopera - Városi Színház 1911 - 1951 - Skenotheke 5. (Budapest, 1998)

A Népopera - Városi Színház története

Bevezető fel a mezteleneket és az így van, ha így tetszik került bemutatásra. A következő év februárjában egy kuriózumnak számító néger-revütársulat lépett fel. A következő évadtól rendszeresen tartottak bérletes előadásokat. A Budai Színkör produkciói is helyet kaptak az épület falai között. Megint túlsúlyba került az operett, az opera-repertoár Rimszkij-Korszakov: Hópehely című művével bővült. 1927. november 29-től december 8-ig orosz balettegyüttes szerepelt a Városi szín­padán Szergej Gyagilev vezetésével, főrendező Szergej Grigorjev. 1928. júniusában Antonio Votto vezetésével a milánói Scala kéthetes vendégjátéka zárta az évadot. A következő szezonban is megmaradt a már bevált bérletrendszer, melyet az állami színházak példájára vezettek be a Városi Színházban. Három sorozatban hirdették meg a bérleti előadásokat, ami 6000 bérlőt jelentett. Nőtt az operareperto­ár, bemutatásra került Mozarttól a Figaro házassága, Csajkovszkij Jolanthája, Sztraviszkij: A katona története és Beethoven szabadító operája a Fidelio. Népsze­rű volt Kacsoh Pongrác János vitéze és Farkas Imre operettje a Szupécsárdás. Át­hozták a szintén Sebestyén fennhatósága alatt működő Budai Színkörből Lajtai La­jos: A régi nyár című operettjét, melynek 100. előadását is itt tartották 1928. szeptember 14-én. Az 1929/30-as évadban a nagy népszerűségre való tekintettel emelték a bérle­tek számát, a négy bérleti sorozatban egyenként 30 előadást tartva. A Budai Szín­körből áthelyezett a Szökik az asszonynak, Brodszky Miklós operettjének sikerso­rozata folytatódott, a 125. előadásig Honthy Hannával, később még számos előadá­son Fedák Sárival a főszerepben, partnerük Rátkai Márton volt. 1929. november 8- án volt az ősbemutatója Bródy Miklós: Az ígéret földje című operájának, melyet már 1913-ban Márkus, a színház akkori igazgatója lekötött. Sikert aratott Lehár: A víg özvegy című operettje, az akkor már vendég Honthy Hannával. 1930. novemberében a tokiói japán színtársulat kabuki játékát láthatta a kö­zönség. A Sebestyén-korszakban, akárcsak a színház indulásakor, sok világhírű énekest láthatott a közönség, sok közülük visszatérő, rendszeres vendég volt, mint Hermann Jadlowker, Németh Mária, Titta Ruffo, Alfred Piccaver, Alpár Gitta, Ge­orge Baklanov, Fjodor Saljapin, Vera Schwarz, Flesch Ella, Ada Sari, Saleschi Sigismondo. Teiko Kiwa művészetének tapsolhatott a közönség a Pillangókisasz­­szony Cso-cso-szánjaként, s igazi kuriózumnak számított Vasszia Osszipovna női tenorista hangversenye 1928. január 7-én. 1930. november 25-én Sebestyén egész­ségi állapotára hivatkozva lemondott a Városi Színház igazgatásáról. A Budai Szín­kört viszont megtartotta. Évad közben, 1931. január 17-én vette át az új bérlő-igazgató Ferenczy Kár­oly a vezetést, aki programjáról úgy nyilatkozott a Magyar Színpadban, hogy a „színház hajléka lesz a régi Népszínház hajléktalan darabjainak, a magyar szónak, a magyar dalnak és minden magyar tehetségnek.” Rövid idő alatt operettet és nép­18

Next

/
Thumbnails
Contents