Molnár Klára: A Népopera - Városi Színház 1911 - 1951 - Skenotheke 5. (Budapest, 1998)
A Népopera - Városi Színház története
Bevezető Júniusban német operaházak tagjaiból alakult együttes szerepelt Bizet, Verdi, Puccini, Mascagni, Leoncavallo és Gounod művekkel. A következő évad sikere Csajkovszkij: Diadalmas asszony című operettje volt Sziklai József rendezsében. Nagy színpadi pompával, Kosáry Emma és Király Ernő vendégfelléptével került színre. Petőfi születésének 100. évfordulója alkalmából mutatták be Szabados Béla zenéjével a költő Bolond Istók című költeménye nyomán készült népies daljátékot. Az évad végi operaelőadás-sorozat a Bánk bánnal zárult. A klasszikus muzsika népszerűsítését szolgáló vasárnapi hangverseny-matinék sikeresek voltak. Az 1920-as évek közepétől ifjúsági előadássorozat indult a Városi Színházban, melyet a Székesfőváros Iskolán Kívüli Közoktatási Bizottsága támogatott. A sorozat vezetésével Majomé Papp Mariskát bízták meg. Az előadások célja az ifjúság hazafias nevelése, a klasszikus és magyar drámákkal való megismertetése, a jövő színházi publikumának nevelése volt. Az előadásokon (melyekről forrásanyag alig maradt fenn) főként a Nemzeti Színház művészei (Abonyi Géza, Apáthi Imre, Bodnár Jenő, Olty Magda, Juhász József, Ághy Erzsi, Major Tamás, Bajor Gizi, Tímár József, Uray Tivadar, Kiss Ferenc, Lehotay Árpád) szerepeltek. Műsorát - a föllelt műsorfüzetek alapján külön fejezetben közöljük. A nehezen fellelhető műsorfüzetek nemcsak az előadások teljes szereposztását, hanem az írót bemutató ismertetést, s a következő előadások előrejelzését is tartalmazzák. Ez is bizonyítja a sorozat ismeretterjesztő jellegét. Sajnos levéltári dokumentumok nem állnak rendelkezésre, így pontos kezdési és befejezési időpontját nem ismerjük. A következő évad a repertoár darabokon kívül nem szolgált érdekességgel, hacsak az egyik botrányt nem nevezzük annak. 1923 novemberében a Városi Színház zenekara igényelte az operaháziaknál megszokott külön juttatást. Követeléseiknek azzal próbáltak nagyobb nyomatékot adni, hogy az egyik Rigolettoelőadáson az első felvonás alatt a zenekar az öltözőben maradt, a karmester Márkus zongorán kísérte az énekeseket. így mentette meg a felvonást. A hatalmas színházépület az államnak is tehertételt jelentett, s bár az állami bérlet még két évig tartott volna, igyekezett rajta túladni. Megegyezett a fővárossal, hogy 1924. november 14-től a bérleti jogot átengedi Sebestyén Géza miskolci színigazgatónak. A szerződés kikötései között szerepelt, hogy társulatába Sebestyén köteles átvenni Ábrányit és Ferenczi Frigyes főrendezőt, a műsorán csak olyan opera szerepelhet, amelyhez a Magyar Királyi Operaház a beleegyezését adja. Terveiről Sebestyén úgy nyilatkozott a sajtóban, hogy a régi Népszínház példáját tartja mértékadónak. Legfőbb célja, hogy a társulat igazi együttessé váljon, ezért jó és érdekes darabokat fognak játszani. Közönségének főleg az elszegényedett középosztály tagjait tartotta, a helyárakat is ennek szellemében állapította meg. Tehát ismét programba került az új magyar darabok színrevitelének igénye. Az igazi, 1924. november 15-i nyitásig a Nemzeti Színház együttese szerepelt az épület falai között. 16
