Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős János: A színész mint embertárs megismerése…
ilyen közös fellépésre egy előadás ellen nem került sor. Az együttes eldöntötte, hogy a két sikeres előadást, a Piszkos Fredet, A Mester és Margaritát tovább játsszuk, őszre pedig majd készül egy Az ember tragédiája adaptáció, Madách címmel. Én úgy éreztem, hogy ez már nem fog összejönni. Megszűnt István központi szerepe a társulatban, már nem fogadták el feltétel nélkül az elképzeléseit. Tizenöt évig egy színházban dolgoztunk, ezért nagyon jól ismerjük egymást. István már régóta kétfelé „viszi” az életét. Az egyik a sámánizmus és az ehhez kapcsolódó kulturális, néprajzi kérdések. Ehhez az érdeklődési körhöz tartozik egy műhely, egy társaság. És egy másik, leszálló ágban lévő „aktivitás” az életében, a világi színház. • Ez a kettő nem kapcsolható össze?- A nagy álma az volt, hogy ez a két érdeklődési kör majd egyesül egy olyan színházban, amely direkt erre a célra épül. István sokat beszélt nekem arról, hogy a sámánizmust nem tudja úgy bevinni a színházba, ahogy szeretné. Érezte, hogy a színház világi intézmény, különösen az egy nagyvárosban. Mondtam neki, hogy talán a csoporttal közösen érdemes lenne Cserkútra költözniük, ahol van egy gyönyörűen rendbehozott erdészházuk, ahová időnként eljárnak. Ezt azonban sem István, sem a csoport tagjai nem akarták. Ők számos más együttesben is játszanak, repertoárrendszerben lépnek föl több produkcióban. Így viszont nehéz elmélyülni a sámánizmusban. • Nincs-e arról is szó, hogy nem szereted, ha egy csoport túl hosszú ideig és meghatározó súllyal van jelen a Szkénében? Nem gyorsítottad meg Somogyi Istvánnal a szakítás folyamatát?- Nem akartam, hogy a színészek - akikben számomra legalább annyira megtestesül az Arvisura, mint az Istvánban - szétszóródjanak, és elveszítsék az otthonukat. István viszont úgy döntött, hogy átmegy a Pinceszínházba, amely ugyanúgy ennek a kétmilliós világvárosnak egy alternatív színháza, ahogy a Szkéné is az. A Pinceszínházban szerintem más színészekkel István „prolongálni” fogja az eddigi problémáit, egy számára sokkal rosszabb térben. Nekem nagyon sokszor elmondta, hogy nem érezte magát házigazdának a Szkénében. Szeretett volna egy olyan színházat, ahol ő a művészeti vezető, és mindent ő határoz meg. • Végül is nem arról volt szó, hogy vagy te szorítod ki őt, vagy ő téged? 48
