Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)

Regős János: A színész mint embertárs megismerése…

- Én nem akartam az István művészeti titkára lenni. Azt hiszem, ez mindent kifejez. Hogy a Szkénének a mai tekintélye megvan, az az Arvisura, Regős Pál és az én közös munkám eredménye. De a Szkéné nem csak az Arvisurát jelenti.

• Most viszont te vállaltál felelősséget azokért a színészekért, akik az Arvisura tagjai voltak...- Nem kötődnek szerződés szerint a Szkénéhez, a gyakorlatban viszont nagyon is hozzánk tartoznak, nálunk játszanak, feladatot kapnak az új előadásokban is. Belőlük és az Utolsó Vonal művészeiből szeretnénk majd egy ösztöndíjas állandó társulatot, amelyhez vendégrendezőket hívunk, alkalmanként pedig én is rendezek egy-egy előadást. Nem vesztünk össze Istvánnal, előtte sem zárom be az ajtót, ha dolgozni akar az együttessel.

• Sokan úgy érzik, hogy a Szkéné egészében megújításra szorul, egy kissé már „elaggottak" az előadások...- Magam is így érzem. Szeretnék minél több fiatallal dolgozni. Nem szeretném, ha a Szkéné lesüllyedne, elszürkülne, elveszítené az izgalmasságát. Legyenek inkább kevésbé jó előadások, de ne váljon biztonsági színházzá.

49