Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)

Regős János: A színész mint embertárs megismerése…

- A hallgatói képviselet egyik részlege lettünk. Hasonló a helyzet, mint a KISZ idejében, hiszen az egyetemi diák ifjúsági szervezet egyik részlege vagyunk. Nem volt más választásunk, olyanok voltunk, mint az utolsó eladó lány a faluban, akinek már csak egy fiú jut. Idáig ugyanis a rektori hivatal kulturális osztályaként működtünk. Ez jó tárgyalási pozíciót jelentett számunkra az egyetemen belül, de végül is nem a lehetséges közönségünk közelében léteztünk. Most viszont a diákszervezet része vagyunk, ők dobtak mentőövet a Kulturális Titkárságnak és ezzel együtt a színháznak is. Felálltak az egyetemi tanács ülésén, azt mondták, kellünk nekik, és „átvettek” bennünket.

• Szóba került, hogy szűnjön meg a Szkéné?- Vége annak a világnak, amikor kötelező volt közművelődési titkárságot működtetni az egyetemeken. Szóba került, hogy miért kell az egyetemnek hét és fél státuszt fenntartani azért, hogy kulturálódjanak a diákok. Nem vettek el tőlünk több státuszt, mint más részlegtől, de ebben az évben már másodszor költöztünk új helyre, egy feleakkora irodába, mint az eddigi volt. Jól elvagyunk itt is. Az R. klubbal - ahol szintén vannak rendezvényeink - talán más elképzelései is vannak a diákönkormányzatnak, mint amit mi eddig ott csináltunk. Azt mondták viszont, hogy a Szkéné munkájába nem akarnak beleszólni. A diákönkormányzat azonban választott testület, évente cserélődik a vezetősége. így aztán nem tudható, hogy egy év múlva egy másik diákönkormányzat nem akar-e valami egészen mást.

• Csak azzal védekezhetsz, hogy minél fontosabbá és jobbá teszed a Szkénét, hiszen az Egyetemi Színpad is azért volt olyan könnyen felszámolható, azért volt viszonylag egyszerűen visszaadható a piaristáknak, mert akkoriban már kevés igazán meghatározó esemény volt benne. Úgy tudom, voltak terveid egy vidéki hálózat kialakítására, és így a színház jobban bekerülne az országos vérkeringésbe... Talán erre mégiscsak szükség volna.- 1994-ben létrejött az Alternatív Színházak Szövetsége, amely talán segíthet ebben. Egyelőre csak néhány vidéki kapcsolatunk van, például Szegeden, Sopronban, Székesfehérvárott és Kiskunhalason. ígéretünk van a kecskeméti színháztól, de általában a vidéki teátrumok elzárkóznak attól, hogy az övéktől eltérő, másfajta előadásokat befogadjanak. Persze az az igazság, hogy nincs is olyan sok produkció, amelyet szívesen mutatnék meg vidéken is. Mindenütt kevés a pénz, és ma már az alternatív színházak sem mennek in46