Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős János: A színész mint embertárs megismerése…
gyen vendégszerepelni. A nehéz körülmények ellenére az elmúlt évben öt olyan előadás is létrejött nálunk, amelyekről lehet jó vagy rossz véleménye valakinek, de a színházi nyelv megújítása szempontjából mindenképpen érdekes kísérletek. Nem a szokásos csoportok szerepeltek, az alkotók kipróbálták egymást különböző helyzetekben. Az Arvisura is csinált egy új előadást, apám is új produkcióra készül. Ez mutatja, hogy azért nem teljesen mondanivaló nélküliek az emberek, keresik, mit lehetne csinálni. 1996. tavasz. *** „Könyvzárta”’ után kaptuk a hírt, hogy Somogyi István megvált a Szkénétől, a Pinceszínház művészeti vezetője lett. Megkérdeztük erről Regős János véleményét is. • Miért került sor a „válásra”?- Az Arvisura Színház 1983 óta tartós vendégként a Szkénében működött, de egy ideje már bizonyos válságjeleket mutatott. • Ez alatt mit értesz?- Egy csoport működését elsősorban az előadásain tudom lemérni. Azon, hogy van-e annyi alkotókedv, fantázia az együttesben, hogy viszonylagos rendszerességgel izgalmas előadásokat készítsen. Természetesen elképzelhető, hogy évekig nem tartanak bemutatót, mert bonyolultabb, hosszabb folyamat is lehet egy produkció elkészítése. Ilyen volt például A Mester és Margarita, ami éveken keresztül formálódott. De gyakran a produkciónélküliség belső válságot fejez ki. Az Arvisura elkészítette a Bálványosvár című előadást, mely annak a vonulatnak a beteljesülése lett volna, amit a Magyar Elektrával elkezdtek. Ehelyett olyan produkció jött létre, amelyet sem a nézők, sem a színészek nem szerettek igazán. Olyan volt számomra, mint egy színes, szép képeskönyv, amelyben nagyon kevés a szellemi tartalom. Pedig a csoport és Somogyi István „sűrű”, igazi, tartalmilag nagyon erős produkciót szeretett volna létrehozni. Ehelyett inkább illusztratív előadás született, ami aztán nagyon hamar lekerült a műsorról, mert a színészek nem akarták játszani. Ez volt számomra az egyik figyelmeztető jel, hogy valamilyen hasadás van István és a csoport között. Idáig is voltak apróbb jelek, de 1998. június. 47
