Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Wiegmann Alfréd: "A világot itthon kell alakítani"
Az Ismerjetek meg szavaimról című műsor, amely Az írástudók sorsa Magyarországon alcímet viselte, a nemzettudat, a magyarságtudat akkor éppen elnyomott gondolatiságát idézte. A Szózatot kórusban mondtuk, mert mindannyiunk számára fontos volt, hogy az akkori nagy internacionalizmus mellett, mi azért magyarok vagyunk. Rájöttünk arra, hogy ez összetartó erő is lehet. Igencsak megnyomtuk a Szózat végét, hogy itt élned, halnod kell. Azt akartuk mondani, hogy itt kell maradni, nem kell disszidálni, itthon kell alakítani a világot. Ennek akkor őriiletes „ütése” volt. És bizony ebből a csapatból nem is ment ki senki. A próbák mellett igen élénk társasági életet is éltünk. Sokszor együtt mentünk színházba, moziba, hangversenyre, kirándulni jártunk. Közben nagyokat beszélgettünk, jókat ettünk. És egészen különböző helyeken, például munkásszállásokon, konyhaszagú éttermekben léptünk fel. Ebben is hittünk. Azzal a húsz-harminc-negyven emberrel, akit le lehetett csalogatni, az előadás után hosszasan eszmét cseréltünk. Persze néha, miközben mi révületben szavaltunk, beszóltak, hogy Lajos, add már ide a kulcsot, mert nem tudok bemenni a szobámba. Hihetetlenül visszás helyzetek is előfordultak, de ez is élményszámba ment, élveztük, hogy bepillanthatunk egy általunk nem ismert réteg életébe. • Miért kezdtetek el más típusú műsorokat csinálni?- Az irodalmi színpadi formát nem nagyon lehetett már megújítani. Úgy éreztük, hogy ezek a produkciók kezdenek kiürülni, megcsontosodni. Többen színészek akartunk lenni, jelentkezgettünk a főiskolára, amit egyébként Keleti nem különösebben pártolt. Öröm volt a versmondás, de a színészet mégiscsak gazdagabb megnyilvánulási lehetőség. Oscar Wilde: A readingi Jegyház című balladájának 1966-os bemutatásával kezdtünk eltávolodni az irodalmi műsoroktól. Az évszám nem véletlen, hiszen ekkor volt az ötvenhatos forradalom tizedik évfordulója. Wilde műve az elzártakról, a rabokról szól. Mindenki tudta, hogy miről van szó, de erről még az összekacsintás szintjén sem mertünk beszélni. A produkcióban viszont megjelentek olyan mozgás- és színjátszó elemek, amelyek kezdték fellazítani az irodalmi színpadi formát. 1967-ben pedig elhatároztuk, hogy színre visszük a Tükör által homályosan című Bergman-film forgatókönyvét. Keleti kiosztotta a szerepeket, de sok más dolga is volt, így aztán én kezdtem vezetni a próbákat. Ehhez a produkcióhoz már nagyobb térre lett volna szükségünk, mint ami rendelkezésünkre állt. Fúrni-faragni kezdtünk, még pénzt is kaptunk az 13
