Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Somogyi István: Szakralitás és színház
Felvetődött már az is, hogy taníthatnék a főiskolán, de soha nem lett belőle komoly együttműködés. Szerintem nem is muszáj, hogy legyen. Ők is mást csinálnak, meg én is. • Te ezt csinálhatod életed végéig. De Magyarországon az alternatív színház színészei rendszerint fiatalok. Van perspektívájuk az együttesen belül? Elképzelhető, hogy fizetésként valaki hetvenévesen is kapja a létminimum körüli összeget, ő lesz az Arvisura nagy, örökös színésze, akit ugyan az együttesen belül elismernek, de már a színházi szakmában is csak nagyon kevesen ismernek?- Ezt abszolút elképzelhetőnek tartom. De az is elképzelhető, hogy valakit máshol is használnak. Jó példa erre Scherer Péter, akire nem a mi produkciónkban, hanem a Csányi János által rendezett Szentivánéji álomban figyelt föl a szakma. De van más példa is. Barba vagy Mnouchkine negyvenötven éves emberekkel és ugyanazzal a szellemi frissességgel próbálnak dolgozni, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. A fiatalság erényei tovaszállnak, de jön helyettük a bölcsesség, az élettapasztalat. Vígan lehet valaki hetvenévesen is alternatív. Ahogy szerintem Picasso még öregkorában is alternatív festő volt. • Mik a hosszú távú terveid a csoporttal?- Beavatási színházat szeretnék csinálni. Ebből a színházból - esetleg nem másfél óra, hanem egy egész este vagy akár két-három nap múlva - szellemi értelemben újjászületve távoznak majd a nézők. Attól változik meg az életük, hogy részt vettek az előadásunkon. 1996. tavasz. *** „Könyvzártakor”' kaptuk a hírt, hogy Somogyi István eljött a Szkénéből, a Pinceszínház művészeti vezetője lett. • Miért szántad el magad erre a lépésre?- Tíz év alatt nem sikerült elérnem, hogy otthon érezzem magam a Szkéné Színházban, hogy házigazdaként legyek jelen. 1998. június. 59
