Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Somogyi István: Szakralitás és színház
- Van egy házunk vidéken. Amikor készülünk az új előadásra, akkor hetekre odaköltözünk. Együtt élünk, egész nap próbálunk. De nem lehetünk mindig a házban, ki kell próbálni, hogy a színház falai között hogyan hat, amit kitaláltunk. • Egészséges, hogy a csoport fontos produkcióit mindig te rendezed?- Újabban a csoport tagjai gyakran csinálnak önálló előadást, amit vagy maguk rendeznek, vagy valaki más. Én a magam kényelmes, elmélyülés tempójában általában évi egy előadást rendezek, a többit valaki más. De ezeket a produkciókat nem az egész csoport csinálja, és nem az Arvisura név égisze alatt mutatják be. • Nem lenne elképzelhető', hogy az egész csoportot valaki más rendezze?- Elképzelhető lenne, de idáig nem jelentkezett megfelelő ember. Az Arvisura név pedig - érthető módon - nagyon kötődik hozzám. • Ha netán lenne egy saját színházatok, az nem veszélyeztetné az eredeti elképzeléseiteket? Nem kellene, mint a hivatásos színházaknak, naponta előadásokat „termelnetek”?- Soha nem fogunk egy hónapban húsz vagy még több előadást tartani, mert látom, hogy ez nem működik. A produkció csak akkor jó, ha ünneppé válik. Ez azt jelenti, hogy egy hónapban maximum tíz-tizenkét fellépés lehet. Ennyit vállalhatunk felkészült lélekkel. Iparszerű keretek között semmiképpen nem tudnék dolgozni. • Az is elképzelhetetlen lenne, hogy vendégként egy hivatásos színházban rendezzél?- Ha hívnak, akkor majd meglátjuk. Úgy gondolom, tudnék profi színészekkel dolgozni, de az élet nem hozott még ilyen helyzetbe. Valószínűleg nem véletlenül alakult ez így. • Más alternatív csoportokból sokan váltak hivatásossá. Ti miért maradtatok magányos sziget?- Én valószínűleg sziget vagyok, a csoport tagjai kevésbé. Jó viszonyunk van több színházzal, de nem fajult odáig a dolog, hogy közös előadást csináljunk. Ez veszélyes is, mert mégiscsak nagyon más, ami a hivatásos társulatokban történik. De egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy hívnának. 58
