Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Somogyi István: Szakralitás és színház
nikáció a színpadon kifejező legyen, rengeteg mozgásgyakorlatra van szükség. A harcművészet technikáját ugyanúgy felhasználjuk, mint a pantomim elemeit. A cél, hogy ami belül történik, azt az egész test ki tudja fejezni. A múlt század közepére, végére Európában kialakult a realista, verbális alapokra épülő játékmód, mely a mai napig uralkodó stílussá vált. Ennek a stílusnak az egyeduralmát többek között megtörte, hogy bizonyos alkotók a keleti színház tapasztalatai felé fordultak. Nem azt kell elérni, hogy a nézők megértsenek valamit, hanem hogy a metakommunikáción, az érzékeken keresztül ugyanazt éljék át, amit az előadás színészei. Az ilyen erős hatás meg is változtathatja az emberek életét. • Attól, hogy a színészek átélnek valamit, nem biztos, hogy a nézőikéi is ez történik. Furcsa lehet például számukra az Arvisura stílusa, formanyelve, emiatt kívül maradhatnak a produkción.- Ez a veszély fennáll. Úgy próbálom megcsinálni az előadásokat, hogy a nézőket a produkció ne taszítsa, hanem inkább „beszívja” őket a színpadi világ. Ha a színészek megfelelő technikák segítségével jól tudják azt közvetíteni, amit éreznek, akkor a nézők a minden emberben meglévő természetes beleérző képesség segítségével azonosulni tudnak a színészek állapotával. így a publikummal ugyanaz történik, mint ami'a játszókkal. • Mennyire történt ez így például A Mester és Margarita általatok előadott első variációjával, amit mindössze hat hónapig játszottatok, mert egy színészt behívtak katonának.- Az előadás sokkal tökéletlenebb volt, mint a mostani, de „lelkileg” annyira intenzíven tették a dolgukat a színészek, és a közönség olyan nyitott és fogadókész volt, hogy az szinte hihetetlen. Ma ennek a nyitottságnak csak a töredékére képes a publikum. A Mester és Margarita előadása - ami ma művészi szempontból sokkal magasabb színvonalú - gyakran kevésbé mozgatja meg a nézőket, mint a nyolcvanas évek első felében, amikor ez a produkció „nagyot szólt”. • Szerinted miért?- Természetesen leginkább Bulgakov miatt, zseniális művet írt. Azt hiszem, dramaturgiai szempontból is jól sikerült az adaptáció. A színészek pedig nagyon lelkesek voltak. Az alternatív színházakban nem lehet rutinból dolgozni. Mindenki teljes emberként ott van a színpadon. Lehet, hogy a profi színész a maga eszközeivel „lenyom” egy előadást, de valójában nincs is ott 54
