Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Somogyi István: Szakralitás és színház
a színpadon, pedig a nézők számára az a legfontosabb, hogy a színész mennyire van jelen mint ember. • Attól, hogy valaki mint ember ott van a színpadon, még nem biztos, hogy érdekes, amit csinál. Mitől lesz valakinek „súlya"?- Attól lesz valaki fontos a nézők számára, hogy nagy intenzitással tudja a saját maga különböző állapotait megélni. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor egy lámpa minél több áramot kap, annál erősebben világít. A befelé való nyitottságra mondják azt, hogy színészi tehetség. Ezt a tehetséget kell aztán „megmunkálni”. • Nálatok a képzés igen intenzív és rendkívül időigényes, akár reggeltől estig tarthat.- Korábban nem így volt. A Soros-ösztöndíj tette lehetővé, hogy életmódszerűen foglalkozzunk a színházzal. A legjobb időszakban - 1985-től 1990-ig - kaptuk ezt a pénzt, enélkül nem tudtunk volna továbblépni. Öt éve már állami támogatásból létezünk. • Mennyire tudtok ebből megélni?- A színészek fizetése mindig a minimálbér körül mozgott, 1985-ben például négyezer forint volt. Három évre kaptunk másfél millió forintot. • Kevés pénzért sokat dolgozni, ehhez átlagon felüli hit kell. Miben hisznek azok, akik például egy biztos egzisztenciát jelentő mérnöki állás helyett ezt az életformát választják?- Akik idejönnek, azok látják az előadásainkat, megérzik az atmoszférát, utána mondják, hogy kedvük lenne velünk dolgozni. Régebben majdnem minden évben indítottam stúdiós csoportot. Nem tudom pontosan, hogy az ide jelentkezők miben hittek. Sőt abban is bizonytalan vagyok, hogy én miben hiszek. A legtöbb ember a hivatását belső kényszerből csinálja. Ennek a belső késztetésnek gyakran nincsen tudatos alapja. Nagyon sokáig egyáltalán nem voltam vele tisztában, miért csinálok színházat. Egyszerűen azért csináltam, mert ezt szeretem a legjobban. Ez nem tudatos döntés, hanem ösztönös, ma már tudom, hogy ez a szív útja. Emiatt kísérletezem a mai napig. A Mester és Margarita után azonban nehéz a folytatás, mert annál jobb anyagot azóta sem találtam. Shakespeare még az, akivel szellemi emberként és drámaíróként egyaránt tudok kommunikálni. Nem véletlen, hogy hét esztendeig játszottuk a Szentivánéji álmot. A realista darabokkal nem tudok mit 55
