Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)

Wiegmann Alfréd: "A világot itthon kell alakítani"

• Hogy lettél az együttes vezetője?- Keleti megkérdezte tőlem, hogy vállalnám-e a csoport vezetését. Egy hétig gondolkodtam, mert tudtam, hogy nem könnyű őutána a csoportot vezetni. Én már korábban is rendeztem, egy-egy produkció gondozását, ápolását játékmesteri szinten végeztem. Színjátszómesterség-órákat is tartottam, lényegében Keleti helyetteseként működtem.

* Mit csináltál másképpen, mint Keleti?- A pedagógiai alapokat megtartottam. Egy korábbi műsorunkban szereplő pravoszláv kétsoros szerint, ki el nem fárad a követelésben, az méltó egyedül a követésre. Ezt az elvet próbáltam követni, főleg az első években elég keményen léptem föl. Később a szememre is hányták, hogy diktatórikusán vezettem az együttest. Én azonban azt gondoltam, hogy a színházcsinálás egy bizonyos pontján már nincs demokrácia. A rendezőnek végül is a közösen elfogadott célokat meg kell valósíttatnia. Igen nehéz megmaradni kedvesnek, jóságosnak, megértőnek, de ugyanakkor a produkciót is létrehozni. Mást igényelt az együttes vezetése, és az előadás létrehozása. Az okozta a legnagyobb problémát számomra, hogy meg kellett értenem, ha valakinek vizsgaidőszaka volt, vagy ha az édesanyja betegeskedett, miközben az előadást létre kellett hoznunk, tehát nem engedhettem el az illetőt a próbákról. Később túl engedékeny lettem, aminek pedig egy-két produkció színvonala látta a kárát.

Elsőnek a Sej, az van arra írva című produkciót mutattuk be, amely egy akkoriban divatos, Davidov nevű szovjet filozófus a szabadság témakörével foglalkozó könyvéből merítette az ötletét. Ez a filozófia azt hirdette, ne foglalkozzunk azzal, hogy milyen politikai elnyomó rendszer működik, mert az élet más területein ezektől függetlenül szabadok lehetünk. Ehhez a gondolathoz kerestünk versrészleteket, ám a produkció végén, egy sajátos csavarral elhangzott az akkor gyakran szavalt Levegőt című József Attila-vers, amelybe nem lehetett belekötni: Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat! és az előadás végére eljutottunk ahhoz a következtetéshez, hogy nem vagyunk szabadok, be vagyunk zárva. Akkora sikere volt ennek a műsornak, hogy több mint százötvenszer játszottuk. Egyikünk sem volt tevőlegesen ellenzéki, de igyekeztünk kifejezni a saját érzéseinket. Ekkor az együttes sok új fiatal taggal gyarapodott, a Rimbaud: Szív dobog a reverenda alatt című művéből készült előadás kimondottan a kamaszos életérzésekre épített, frivol szerelmi játék vált

16