Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Wiegmann Alfréd: "A világot itthon kell alakítani"
belőle. Emellett Napfény és hús címmel pedig kifejezetten egy Rimbaudműsort állítottunk össze. Majd zenés műfajjal próbálkoztunk, Ránki György: A császár új ruhája című daljátékát adtuk elő Károlyi Amy szövegével, és az én átdolgozásomban, Csodatakácsok címmel. Ez egybeesett a felszabadulás harmincéves évfordulójával, amikor a KB-üléseken is látszólag új ruhát szabtak az országnak, elhitették, hogy jelentős változások lesznek, de lényegében minden a régi maradt. Ekkor hívtam az együttesbe Regős Pál pantomimművészt, aki a Csodatakácsokbw a pantomimelemeket tanította be; ő nemsokára önállósította magát, és együttesével beköltözött a színház egyik próbatermébe, majd később a fia, Regős János lett a színház vezetője. A Csodatakácsokkal egyébként a kazincbarcikai színjátszó fesztiválon aranyérmet is nyertünk, és az NDK-ban is vendégszerepeltünk vele. Felnőtt az együttes második generációja, akiknek a Szkéné ma is legenda, és akik közül sokan, Fehér Anna, Dánielfi Zsolt, Rubold Ödön, Szolnoki Tibor, Lukácsi József, ismert színművészek, Balogh György, Takács László, aki még az első generációból maradt, Szabó József - kiváló szakemberek lettek a maguk területén. Ekkor kezdtem művészeti területen félállásban dolgozni a KISZ KB- ban. Ez hol jót tett az együttesnek, hol nem. Részint így építőtáborokban játszhattunk, ami pénzt is jelentett a csoport számára, másrészt bizonyos műsorok esetében nem hitték el, hogy egy-egy ellenzéki gondolat tőlem származhat mert engem a hatalom emberének tekintettek. • Vádoltak is azzal, hogy ellenzékinek akarsz mutatkozni, miközben a hatalmat szolgálod...- Akkoriban furcsa módon a KISZ engedett meg, sőt segített bizonyos progressziót. Nem véletlen, hogy a KISZ égisze alatt jött létre az Ujzenei Stúdió, a Fiatal Művészek Stúdiója, a Mozgó Világ, a Rockszínház. Progreszszív ügyek mellé lehetett állni. Kimondottan ellenzéki pedig nem voltam, így összeegyeztethetőnek éreztem a két tevékenységet. Előfordult viszont, hogy mások nem érezték annak. Volt egy műsorunk, amelyben különböző történelmi szituációkban, más-más módon mondtuk és játszottuk el a Fölszállott a páva című Ady-verset. Ezt a műsort az a felismerés hozta létre, hogy a mindenkori hatalom a nagy műveket, a fontos szövegeket a saját ideológiájának bizonyítására akarja felhasználni. Egy üveglapra vetítettük ki a vers eredeti kéziratát, amelyet az újabb korok tipográfiája soronként lassan elfedett, és ezt az üveglapot az előadás végén összetörtük, azzal, hogy elég volt már a sok hazugságból. Ezt a produkciót éppen a KISZ akarta betiltani, arra való 17