Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

ROCKI MAMA Meg is ütötte a guta. ROCKI Nyolcvanévesen. ROCKI MAMA De én ápoltam még tíz évig. ROCKI Na, engem nem kell ápolnod. Az ingeimet meg akaszd a szekrénybe, s nyugodtan átmehetsz apámat macerálni. ROCKI MAMA (engesztelően) Beszélni akartam veled, fiam. ROCKI Na ettől féltem. ROCKI MAMA Félhetsz is, ha nem állok melléd az apáddal szemben. Ellógod a nyarat, nincs munkahelyed, rendben, lenyelem. Apád engem szekál minden este, van-e állásod. Meghallgatom. Ahelyett, hogy beszélne veled, mint férfi a férfival. ROCKI Az hiányzik még a boldogságomhoz. ROCKI MAMA Lenyelem azt is, hogy disznóólat csinálsz a lakásból... ROCKI Pontosítsunk, a szobámból. Megegyeztünk. Nem? Itt én lehetek az úr. A konyha a tiéd, Apámé a tévé. Mindenki jól jár. ROCKI MAMA Apádat ne emlegesd, megjelenik és lőttek a beszélgetésünknek. Nagy terveim vannak, kisfiam. Apád megvette azt az átkozott telket, csak hogy ideláncoljon bennünket, s ne költözzünk Pestre. Utálom azt a sok gazt, a sok bogarat, a sarat, a kerekes kutat. De ha mi ketten rendbe hoznánk, virágot ültetnénk, úgy mint itt a ház mögött, csak nagyban. Rózsát, tulipánt, formásra nyírt bokrokat ... (ábrándozik) Kinéztem valamit a Lakáskultúrában, azt kellene megcsinálni. ROCKI (egyre lebangoltabb, keresi a szavakat, eltűnne a föld alá) Gondold meg jól, mielőtt belekezdesz ekkora munkába! 118