Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

ROCKI MAMA Engem te csak ne kímélj. A hórukk munka amúgy is rád vár. Most, hogy nincs állásod, ásni, planírozni, férfi munka. Vízhordás, locsolás, kubikolás. Három-négy hét alatt végzel a nehezével. A virágokkal elpepecselek én is. ROCKI Apám pedig segít kifüstölni a bogarakat, na köszönöm a beosztást. ROCKI MAMA Apád ne is tudjon róla. Ha kész, megmutatjuk neki. Kivisszük a tévét, a jó levegőn mégis más. ROCKI A budival mi lesz? Beássuk? Befalazzuk? Buldózenel eltapossuk? A környékére sem megyek, az fix. (fülére teszi az orsós magnó fejhallgatóját, végigdől az ágyán, olvas, ütemre ringatózik, semmit sem hall anyja további meséjéből) ROCKI MAMA (rendületlenül vasal, hajtogat, az egyik fotelba gyűjti az ingeket, ábrándozva mesél az álomkertről) A kerítést ki kell cserélni, a kutyák bedöntötték. Ha drágalátos Cupák barátod nem csak szájjal tud hegeszteni, akkor az nektek csak játék. Előbb lealapozzátok két réteg vörössel, aztán valami szép színt választunk. Zöldet. Nem, az belevész a kert színébe. Legyen fehér. Vagy legalábbis más, mint a szomszédé. A bejárati ajtóra valamilyen elektromos zár kell. Elektroműszerész vagy, ez nem lesz gond. A járdát lebetonozzátok, a szomszéd mindig ajánlgatja a maradékot, majd lassacskán eljuttok a házig. Na, ezt nem is mondtam, beázik. A szomszéd szólt, tőlük látszik, hogy a cserép szétcsúszott, nézzek körül, foltnak kell lenni valahol. Van két helyen is. Tériszonyom van, de téged sem engedlek olyan magasra mászni, talán Cupák, ha nem lenne olyan kövér ... Termésköveket az utca végén ígért valaki, de ki is? Apránként egy-két talicskával átsétálsz, azzal rakjuk körül a virágágyásokat. Lemeszeljük, ha nem elég fehérek. A nyárfát, az öregebbet kivágjuk. De ehhez is te kellesz, bár ahogy a mafla apádra hasonlítasz, még rád dől. (Rocki felé veszi az útját, a fejhallgatót leemeli Rocki füléről és túlkiabálja a zenét.) Holnap kezdhetnénk is. 119