Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

vágott virágot szereted", de rögtön az is kiderül, hogy a vágott virág számára sincs váza, és így borosüvegbe kerülnek, amik viszont Ágnesnek és Fred-riknek eszébe juttatják a dráma harmadik szereplőjét - Arvidot, Fredrik alkalmi beszélgetőpartnerét a váróteremben, aki üvegguberálásból él, és aki már puszta jelenlétével is nyugtalanítja a főhősöket, hiszen nap mint nap, ha kinéznek az ablakból - ott látják egykori társukat. Ágnes és Fredrik egy este - a dráma elején - együtt mennek el a váróteremből, és térnek be az útjukba került templomba. Egy közönséges kalandnak induló találkozás felébreszti bennük a hitet, és a kapcsolatuk reményteli együttlétté válik. Ágnes gyermeket vár, de veszélybe kerül az élete, és csak a szülés azonnali megindításával menthető meg, ami a koraszülött gyerek halálával végződik. Az emberi élet elemi élményeit és jogait tapasztalják meg a dráma hősei: „apa leszel, én meg anya" - mondja Ágnes, és „az anyám nagymama lesz", mintha újból emberi generációkba épülne a világ egésze. Hiszen tudjuk, hogy hőseink élete éppen ettől a teljességtől volt megfosztva - Ágnes nem ismerte apját, Evelyn, Ágnes anyja viszont sehogy sem tudja rávenni Fredriket, hogy összehozzon egy családi találkozást és összeismertesse az ő anyjával. Ebben az állandóan széteső, megbomlott világban csak egy összetartó erő marad - a két ember találkozása és az egymásnak ajándékozott érzelmek. A színpadképek részletes leírása, a dialógusokat kísérő aprólékos szerzői utasítások inkább filmforgatókönyvhöz hasonlítható drámaírási technikát eredményeztek. Az az érzésünk, hogy szinte filmszerű premier plánban sorakoznak a drámaepizódok, ami rendkívül szuggesztív, és a szöveg hétköznapiságával ellentétben - elvont színjátékot igényel. Jan Kott azt írta az Ibsenről szóló esszéjében, hogy „az ibseni házakban Oidipuszok, Elektrák, Oresztészek és Iphigéniák árnyai vannak összezárva, amelyek képtelenek a rájuk osztott tragikus szerepek eljátszására", valamint az Ibsen-drámák két emberi választás között feszülnek: a Brand és a Peer Gynt közötti magatartás-modellek között. Jon Fosse neve nem ismeretlen a magyar olvasó számára - a Nemzeti Tankönyvkiadó ÉGVILÁG című sorozatában 1995-ben jelent meg Valaki jönni fog c. színműve Kovács Ferenc fordításában. Eddig írt drámái bemutatásra kerültek az oslói Norvég illetve a bergeni Nemzeti Színilázban. Fosse nagyon fiatalon kezdett írni. A jelenleg 38. évében járó írónak eddig 22 kötete jelent meg. A Gyermek c. drámája sajátos átirata Ibsen Brand c. művének, még ha nehezen is találunk összekötő ele6