Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

meket. A dráma részletekben jelent meg az Emberhalász című folyóiratban, ugyancsak Kovács Ferenc fordításában. KOVÁCS FERENC drámai írása merőben ellentétes életrendről szól. A 60-as évek Magyarországának merev, de látszólag jól berendezett keretein belül zajló hétköznapokból a kitörés is csak véletlenül történhet. Éppen fordítottja a Fosse színművében ábrázoltaknak, mert ebben a kitörésben, lázadásban az emberek nem kerülnek közelebb egymáshoz. Mintha egy kicsit Mrozek Tangójára való utalás hallatszana ki az alapszituációból, a két főhős „esküvői történetéből". Kovács Ferenc színpadi művét Sipkay Barna (1927-1968) Nincs 'többé férfi című regénye ihlette. A két alkotás azonban más, talán csak két motívum hasonló (szöges deszka a munkahelyen és a tsz-látogatás), és a szereplők nevei azonosak. A színpadképek reáliákban bővelkedő leírása inkább a filmnovella műfaji határait súrolja: a rövid, dinamikus dialógusok meglehet, hogy egy vásznon megjelenített, korhű közegben érvényesülnének teljesebben. Az író emlékezetében megőrzött, az elmúlt korszak eleven és szellemes erkölcsi világának rekonstrukciója ez a mű. Pozitív távolságtartással tragikus és komikus egyszerre - olyan rálátással, amely az ifjúkor világát idézi fel egy Norvégiában, hazájától már hosszú ideje távol élő emberben. A két író - norvég és magyar - baráti kapcsolata, egymáshoz közelálló képzeletvilága igazolja a kultúrák átjárhatóságát, intellektuális és lelki közelségét. A kötetet Kovács Ferenc munkái illusztrálják. A képek motívumait sok mindenben az írott művek ihlették, sőt Fosse is tulajdonosa lett az egyik képnek, mert úgy vélte, hogy a festmény jelrendszere az ő írói világával rokon. KIRÁLY NINA 7