Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

egymásba botlottunk (nevetgél, közelebb húzódik a férfihoz, felnéz rá) Ne törődj vele Üljön csak ott az üvegeivel Nekünk nem árthat FREDRIK Nem ÁGNES Minden rendben lesz meglátod (Ágnes feláll, nyújtózik, kidülleszti a pocakját, kérkedve) Apa leszel (meglepődve) Nem is örülsz? Pedig örülnöd kellene Gondold csak el, apa leszel én meg anya FREDRIK De ... ÁGNES Igen, igen... • FREDRIK Idegesít, hogy ott ül (röviden felnevet, feláll, az ablakhoz megy, kinéz, vissza-fordul, Ágnesre néz) Most felállt (kérdőn) Miért pont ott, abban a buszváróban? ÁGNES (idegesen) Honnan tudjam? FREDRIK Te ismerted korábbról? ÁGNES Na és (rövid szünet) Ez nem ok arra hogy mindent tudjak róla 34