Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

FREDRIK (Áruidnak) Menj a dolgodra! ARVID Agyő, itt sem voltam (Arvid kimegy a váróból, jobbra tart) ÁGNES (Fredrikre néz) Te! FREDRIK (Ágnesre néz) Ágnes! (egymásra mosolyognak, rövid szünet. Ágnes szorosan a férfihoz simul. Fredrik jobbjával átöleli, magához szorítja) ÁGNES (nevet) Én és te (felnéz a férfi arcába és nevet) FREDRIK Igen (rövid szünet) Menjünk? (Ágnes helyeslően bólint. Mindketten felállnak a padról. Fredrik kiveszi zsebéből a sörösüveget) ÁGNES (csalódottan) Most akarsz inni? (Fredrik csóválja a fejét, előbb lerakja az üveget az egyik sarokba, a nylonszatyrot a kabátja zsebébe gyűri, majd felrúgja a sörösüveget) FREDRIK Mehetünk ÁGNES Mehetünk (kézenfogva elhagyják a buszvárót, elindulnak balra, megállnak, összeölelkeznek, körülnéznek, és a buszvárót elölről megkerülve elindulnak felfelé a templomlépcsőn) FREDRIK Láttad már ezt a templomot? 26