Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

ÁGNES Soha FREDRIK Én sem (szünet) Ezerszer is látnom kellett volna de nem emlékszem ÁGNES Nekem is kellene emlékeznem rá ahányszor bolyongtam már erre FREDRIK Bemenjünk? ÁGNES (csodálkozva) Menj csak! FREDRIK Együtt ÁGNES Miért? FREDRIK Nem miért ÁGNES Nincs is nyitva FREDRIK Talán mégis ÁGNES mi nem mehetünk oda FREDRIK Már miért ne? ÁGNES Mi keresni valónk van ott? FREDRIK Talán semmi ÁGNES (gyorsan, ötletszerűen) Igaz, mégiscsak bemehetnénk (szünet) Hogy így összejöttünk 27