Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

FREDRIK Igen? (De Arvid ülve marad. Lépéseket hallani. Ágnes, harminc év körüli, hosszú fekete hajú, balfelől bejön a buszváróba, körülnéz, az oldalfalon függő táblázathoz lep, olvassa, majd a falnak háttal dőlve nézi Arvidot és Fredriket) ARVID (meglepődve) Te vagy az? (Ágnes bólint) Nem vettelek észre, Te is csak úgy kószálsz? (Ágnes bólint, Fredrik Ágnesre pillant, köszönésképpen bólint, a lány úgyszintén) FREDRIK (Arvidnak) Ismeritek egymást? (Ágnes újra a táblázat felé fordul) ARVID Csak látásból FREDRIK (az üvegért nyúl, durván) Megkaphatod (Arvidfelé nyújtja az üveget) ARVID (mohón kap utána) Kösz Nem üres FREDRIK Öntsd ki! ARVID Komolyan? FREDRIK Ha mondom ARVID (Ágnesre néz, nyújtja az üveget) Akarod? 14