Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

Magyarországi Borkman bemutatók

és meglepően nagy taps elsősorban a neves színészek személyének szólt, és nem a produkciónak." (László Tibor, Jövő mérnöke, 1965. nov. 1.) "A Vígszínház új szezont nyitó előadásán végül is csak fél lábbal volt ott Ibsen és a tehetséges rendező sem mutatta meg benne minden tudását... Ott áll a havas kilátónál John Gabriel Borkman, a börtönt megjárt egykori bankigazgató és a horizontot méri fel. Micsoda érctömeget szabadíthatott volna ki a föld mélyéből, mennyi embert tehetett volna boldoggá, ha eléri az áhított hatalmat" (A.G., Esti Hírlap, 1965. szept. 17.) "Alkalmasint ez egyik legmaradandóbb műve Ibsennek s a rendezést is olyan jelenetek fémjelzik, mint a két asszony izzóan drámai összecsapása, melynek fojtogató dialógusában csak látszólag a lágy líraiság és a kőkemény konokság küzd egymással. Valójában itt is a légvárakról és a valóságról van szó." (Demeter Imre, Hétfői Hírek, 1965. szept. 20.) "»Mély, soha el nem múló, örök emberi fájdalmak zokognak itt, s minden idők tragikuma sötétlik a fekete gránittömbön, amelybe a költő halhatatlan igéit véste.« (Kárpáti Aurél). A vígszínházi felújítás tisztelettel nyúlt Ibsen művéhez, de talán a kelleténél is jobban ... Meg kellett volna keresni a módját, hogy Ibsen világa közelebb kerüljön a mai nézőhöz és a drámában levő örökérvényű gondolatok emberről, világról korszerűbben ragyogjanak fel." (Szombathelyi Ervin, Népszava, 1965. szept. 16.) "Magyar színpadon egyetlen művészünk sem volt még annyiszor írnok, mint... Pethes Sándor. - Nagyon szeretem a szerepet, régen játszottam ennyire mély figurát." (nóti, Esti Hírlap, 1965. nov. 17.) "Ibsen darabja modern. Véres és kegyetlen vádirat az öncsalás ellen. Ugyanakkor csodálatos szerepek lehetőségeit kínálja... - Úgy képzelem - mondja Páger - a zene majd szétfeszíti Borkmant.... - Ez az asszony királynő típus! - inspirálja a rendező Sulyok Máriát... - Ella pedig a szolgálva szerető nő! - hangzik Horvai tanácsa Bulla Elmához." (N.J., Film Színház Muzsika, 1965. jún. 25.) "A Vígszínház felújításának érdeme elsősorban az, hogy lehetőséget biztosított néhány kiváló színésznek tehetsége megcsillogtatására ... a megfigyelések realizmusa, a szerepelemzés sokrétűsége és a szuggesztív kifejezés jellemzi... Hajdú Henrik fordítása szemléletesen, jó dikcióban eleveníti meg Ibsen mosolytalan világát." (Cserés Miklós, Ország-világ, 1965.szept. 22.) 11