Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

Szövegelemzés - A dramaturgia útvesztőiben - A drámai és az epikai dramaturgia

SZÖVEGELEMZÉS A dramaturgia útvesztőiben A dramaturgia határozza meg a történések sorrendjét, a kapcsolatokat, az ellentéteket, a cselekmény kibontakozását. Hogy mindezt a befogadó megértse, szüksége van egy bizonyos megismerési, befogadási időre és képességre. Előbbi erősen függ az utóbbitól, hiszen minél több képességgel rendelkezünk bizonyos dolgok befogadására (emlékezőképesség és asszociációs készség, stb.), annál kevesebb idő szükséges az információk befogadására. A mű dramaturgiai felépítése, formanyelve híd a befogadóhoz, egyfajta pedagógiai módszer, út a megismerés felé. A mű és a befogadó közötti kapcsolat végtelenül komplikált s különböző összefüggésekben szemlélhető: szociológiai, pszichológiai, politikai, ideológiai, történelmi, esztétikai, etikai, stb. Különböző dramaturgiai struktúrák találnak utat különböző típusú és minőségű tudással rendelkező befogadókhoz. A hagyományos dramaturgiában a fő hangsúly a cselekményen van, aminek van eleje, közepe és vége. A cselekményt a konfliktus viszi előre, konfliktus a különbözőek, vagy különösségek között. A végkifejlet aszerint lesz tragédia vagy happy end, hogy a jó, vagy a rossz győz-e. Ez az ún. angolszász dramaturgia, aminek gyökere a görög tragédiákból ered. Ha a cselekmény több szálon fut, a drámai kifejlet úton-útfélen zsákutcába torkollik; az idő és a tér többsíkú, ekkor epikai-lírai dramaturgiáról beszélünk Az alábbiakban a drámai és az epikai dramaturgiai formáról, mint két különálló formáról fogunk beszélni. Valójában azonban ritkán fordul elő, hogy egy mű teljes egészében csak ez, vagy az. A drámai és az epikai dramaturgia A valóság öszefüggései a következő módon illusztrálhatok: számtalan, a térben kaotikusan elhelyezkedő eseményelemek sokasága (lásd 1a. ábra). Bármilyen kísérlet a valóság egyértelmű behatárolására önkényes. 25