Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

és igyekezett méltón nyomdokaiba lépni. Molnár összeütközéseit a rendőrséggel és a cenzúrával pestbudai vendégjátékai folyamán már érintettük. Ekkor az ellentétek a Helytartótanács nemzeti irányú elnökségének közbejöttére mindig elsimultak. Ilyen barátságos viszonyok uralkodtak még a budai Népszínház megnyitásakor is. De az új korszak, a provizórium, új rendőri rendszerével Molnárnak mindenképpen össze kellett ütköznie. És Molnár nem is volt az az egyéniség, aki ezeket az összeütközéseket nagyon kerülte volna, Inkább olykor keresni látszott. Népszerűségét nagyrészt politikai állásfoglalása ujabb és ujabb kimutatásának köszönte, s gyakran adott alkalmat különböző tüntetésekre. Ilyenek főképp az ingyenes népelőadások alkalmával voltak, amelyeket Molnár kéthetenkint oly módon rendezett, hogy a karzat és a földszinti állóhelyek belépőjegyeit ingyenesen osztotta szét a jelentkezők közt, mig a zártszékeket'a budai kapitányság adta oda szegény családoknak. A páholyok azonban fizető közönséggel teltek meg. Az első ilyen előadáson, 1861. szeptember 26-án megjelent Garnier-Pagès, az 1848-1 francia forradalmi kormány pénzügyminisztere, kinek tiszteletére a Marseillaiset játszották, amelyet a közönség állva hallgatott végig. Utána a Lánchídon oly parázs tüntetés keletkezett, hogy a rendőrségnek kellett szétoszlatnia. Nemsokára a Bécsből eredménytelenül hazatért horvát küldöttség adott alkalmat a tüntetésre, mikor a magyar és horvát zászló összeölelkezésével jelképezték a kibékülést. Molnár emlékirataiban Pompéry Jánost, az ismert függetlenségi politikust, a Magyarország akkori szerkesztőjét jelöli meg a tüntetések végső mozgatójául. Az ilyen tüntetés a vidéken is eleme volt Molnárnak. Vidéken azonban a.rendőrség is engedékenyebb volt, távolabb a kormányköröktől és a figyelő szemektől. A Népszínház előadásainak főszenzációi voltak a szinészek rögtönzései és a politikai viszonyokra tett célzásai is, melyeket az 1861-1 szabadabb korszakban békén tűrtek, de az irányváltozást Molnárnak és színészeinek egyaránt