Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

emelkedésének függvénye volt. Molnái* már as új ciklus legelején, 1867* júniusában kirándul erre a területre, mikor előadja Sardou-tól A jó falusiaka

t, Girard in és Dumas Egy nő vétke c. drámáját s ennek paródiáját, az Egy férj vétkét Grange és Thiboust-tól. A szinlap Molnár stílusában fennen hirdeti, hogy Sardou müve "Európai hirre emelkedett vigjáték", s hogy Molnár scenirozta a színház számára. Gyulai Pál bírálatában meg is jegyzi, hogy Sardou európai hirü ember Molnár segélye nélkül, sőt ellenére is. "Az európai hir sokféle és Sardou európai hire önkéntelenül eszünkbe juttatja Eotzebuet, ki a maga idejében szintén európai hirü költő volt és sokban hasonlít Sardouhoz." . És a színpadi ügyeskedőkkel szembeállítja Molière-t. De Molnár egyelőre Molière helyett Sardout játszik a "nép"-nek. A Nemzeti Szinháznak legsajátabb körébe vág Molnár, mikor előadja Augier Giboyer fia c. darabját, megelőzve vele a Nemzeti Szinházat. A címszerepet maga Molnár játssza, darabos benne s ez természetes is, mert ehhez nagy gyakorlat-adta csiszoltság kell. Néha ugyan kisebb személyzetű darabokban Molnárnál is eltalálják a finom francia tónust, mint a Gyönyörű c. francia vígjátékban; apró semmiség az egész, de Kocsisovszky Borcsa és Császár Miklós úgy játszanak benne, hogy gyönyörűség nézni. Hogy a Népszinház feladata nem a "finom francia tónus", és "apró semmiségek" tálalása, arra legfeljebb Gyulai Pál gondol. "Ha a budai Népszinház a Nemzeti Színházzal akar versenyezni, elveszti fontosságát, megbukik, s bukását megérdemli." Szava azonban a pusztában id. ál tóé és Molnár valóságos versenyfutást rendez nemcsak a francia drámákért, hanem azok német utánzataiért is. Ilyenek mindenekelőtt Laube Henrik darabjai. Laube Bengáli helytartó

ja, a hozzákapcsolódó hírlapi vita folytán némi élénkséget hoz a Népszinház egészen szűrkén unalmassá lett életébe. A Nemzeti Színház is készült szlnrehozni Laube darabját. Molnár ebben a szörnyű