Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

György 1866-ban megunva a vidéki bolyongást, Pestre jött, hogy a budai Népszinház ügyét ismét szorgalmazza, a Kávé- forrás fiataljai agitáltak mellette; de tovább is mentek; ' ők szedték össze a pénzt előlegre a fontosabb színészeknek, kiket vidékről kellett felhozatni, hogy Molnár szinházat megnyithassa. A második ciklus a Kávéforrás jegyében indul. Első eredeti bemutatója Hákosi Jenőnek a koronázásra irt alkalmi darabja, a Szent korona varázsa

, Imre király és Endre herceg küzdelmét mutatja be a koronáért, kissé szétfolyó szerkezettel, újromantikus dikcióval és Shakespearei reminiszcenciákkal. Valószínűleg Molnár sugalmazására van benne ének, zene, tánc és a Dobsa. István király

ában kitűnően bevált álomjelenés. Ez birja Imre királyt arra, hogy egy szál pálcával menjen át az ellenség táborába. A Szentivánéji álom

ból ideröppent tündérkirálynő, meg tündérek jelennek meg neki és zengik a szent korona dicsőségét. Gyulai bírálatában meg is jegyzi, hogy angyalok jobban illettek volna a szent koronához. A szinházat - mint már emiitettük - a koronázás napján akarták megnyitni, de ez technikai okokból nem volt már lehetséges. Molnár a sziniengedélyt Buda városa június 5-1 közgyűlésén kapta, s csak az ő expeditiv természetével volt igy is lehetséges, hogy egy héttel az engedélyezés után, június 13-án már megnyithatta a szinházat. A megnyitás nem keltett olyan visszhangot, mint annakidején, 1861-ben. A nyomás, amely a közérdeklődést csaknem két évtizeden át a magánéletre, irodalomra, művészetre korlátozta, egyszerre megszűnt, s az érdeklődés megtágult körében csak nagyon kis rész jutott a budai Népszínházra. A politikai szinpad izgatott most már mindenkit, s átszínezte még az irodalom, s a színpad életét is. A politika a színpadon a provizórium idegén Molnár György szabadalma volt, aki merész és kötekedő egyéniségével még kereste is az ütközést a hivatalos hatalommal és kereste vele egyben