Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)
jellemző, túláradó stílusban az Aesopus t remekműnek nevezte és szerzőjében az új magyar Shakespeare-t üdvözölte, s rögtön kérdést intézett hozzá, hogy milyen feltételekkel engedi át darabját előadásra a debreceni szinháznak. Rákosi természetesen készséggel átengedte, honorárium gyanánt a huszadik előadás bevételét kötve ki. Megjött nemsokára Molnár válasza azzal, hogy húsz előadáshoz húsz Debrecen kellene, mert náluk egy drámát, ha nagyon jó, két-háromszor lehet előadni. De azonnal hozzáfogott a darab színpadi átdolgozásához, csodálatos érzékkel találva meg benne a drámai magvat. De mire az előadásra került volna a sor, a nagy vándorló már rég nem volt Debrecenben. Az átdolgozás azonban mégsem veszett kárba. Rákosiban új remény ébredt, hogy Molnár György, a tekintélyes és tapasztalt szinházi ember olyan jónak találta darabját. Kitépte hát a nyomtatott kiadásból az V. László t, és az Aesopus t elküldte a Nemzeti Szinháznak. Nemsokára üzenetet kapott Vadnay Károlytól, a Fővárosi Lapok nagytekintélyű szerkesztőjétől, s a Nemzeti Szinhaz dráraabiráló bizottságának tagjától, hogy keresse fel. Vadnay közölte vele, hogy neki tetszik az Aesopus , de ők nyomtatott darabot nem fogadhatnak el; Írja hát le és jelentkezzék. Rákosi Jenő erre Molnár színpadi átdolgozása nyomán leirta az Aesopus t. a drámabiráló bizottság elfogadta; ezzel Rákosi pedig egyszerre hires emberré, s a Pesti Napló munkatársává lett. De Rákosi hálásnak mutatkozott Molnárral szemben. Igy került be Molnár György a Kávéforrás társaságába, a Deák párti fiatal Írók körébe; ez egy Fürdő utcai kávéházban jött össze, s feje a fiatal Rákosi volt. Innen kerültek ki Bérezik Árpád, Toldy István, Dóczy Lajos, Urváry Lajos, Molnár György legkészségesebb segitoi. A Rákosival való személyes kapcsolat adta meg a belépést Molnárnak ebbe az Írói körbe, mert egyéniségénél és politikai beállítottságánál fogva inkább illett volna valamelyik szélsőbal csoportba, például a Karomon kávéház társaságaba. Mikor Molnár
