Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

semminemű lendületet nem adott a drámai alsóbb nemek eredeti irodalmának. Pedig a Népszínháznak a nemzetinél is magyarabbnak kellene lennie, mint ahogy a nép is magyarabb, mint a nemzet. Miért ne lehetne valamely népmeséből látványos darabot Írni? Miért ne lehetne idegen darabot adaptálni? Hogy lehet, hogy a magyar operett nem tud utat találni a Népszínházhoz? S mig a magyar szellemi élet legjobbjai a magyar operettet sürgetik, addig Allaga Géza Baján tétlenkedik s nem tud elhelyezkedni Pesten és Budán; pedig hegedűs, gordonkás, karmester és zeneszerző egyszemélyben. Molnár éles értelmére mutat, hogy Gyulai tanácsára felfigyelt a kritikát oly nehezen tűrő természete. Talán ez adta neki az ötletet ahhoz, hogy -a Párizsban látott Marengó c. látványosságot Bem hadjárata elmen magyarrá adaptáltassa, s megalkossa vele második ciklusának leggyújtóbb sikerét. A magyar operett is szóhoz jut a Pilu

Iák szünetében. 1864. április 16-án szinrekerül Budán egy magyar operett. Rajkai Priebeisz István tollából, Jakobi Jakab népszinház! karmester zenéjével: Cancan a törvényszék előtt

. Az egész a kánkán-pernek persziflázsa. Meséje, hogy Teknyősiné asszony mosónő leányát nem akarja szerelmeséhez, egy szegény Írnokhoz adni, mire a leány beáll táncosnőnek a Népszínházhoz. Egyszerre a függöny előtt megjelenik a rendező és bejelenti, hogy nem folytathatják az előadást, mert az egész kánkánt táncoló személyzetet letartóztatták. Ellenben meghívja az egész nagyérdemű közönséget, hogy jelenjék meg a törvényszéki tárgyaláson, ahol a személyzet eltáncolja a kánkánt, hogy a törvényszék megítélhesse, vajon valóban erkölcstelen-e? A társulatot felmentik, az egész törvényszék velük táncol, s a flu is örököl, igy kész a happy-end, s az ifjú pár egymásé lesz. A mese tehát nagyon bővelkedik mulatságos gondolatokban. A nézőtéren müpisszegők voltak elhelyezve úgy, hogy először a tapsolók és pisszegők közt csaknem verekedésre