Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

hanem azok által a bohókás operettek által annál többet... Mi is azt hisszük, jobb ha sokan és többször hallják a kevés magyar hangot, mintha kevesen és nagy ritkán az erőteljes hazai nyelvet." Majd újra a Dunanan jött s Az ördög pilulái

, s ismét tele volt a szinhaz. Sem vihar, sem jégeső nem tudták a közönséget elriasztani, de elriasztotta a történeti dráma. Szóval pedig a feleletet a kérdésre a kor legtisztább kritikai elméje, Gyulai Pál adta meg. Arra a hirre, hogy a drámai szinészek, mint a Bényei pár és Szépné otthagyják a Népszínházát és vidékre szegődnek s helyettük Molnár több magyarul sem tudó tagot szerződtet, Arany János lapja, a Koszorú egy -i-r jelzésű, alkalmasint Jókai Mórtól származó cikket közöl, melyben a szerző elismeri, hogy a párizsi tanulmányúton Molnár a kiállítási ügyesség, rendezés és leleményesség tekintetében annyit tanult, hogy sok nagyvárosi színigazgató mintájául szolgálhatna. De ha ezentúl mindig operettet és látványosságot szándékozik adni "akkor a Népszinház homlokzatán álló nemzetiségi phrasis a legkiáltóbb szatira volna, mert azt beláthatja mindenki, hogy az operettek sem a nyelvet, sem pedig a sztnmüvészetet elő nem mozdítják." a szerző javaslata az, hogy egyesítsék a kettőt. Operett és látványosság kell anyagi okokból, a többi drámai műfaj a szellemi színvonal emelésére, adjanak hát minden öt estén át operettet és két estén át drámát, mégpedig az egyik héten drámát és bohózatot, a másik héten vigjátékot és népszinmüvet. Hozzanak jó külföldi darabokat és ösztönözzenek fiatal tehetségeket, nagyobb drámák ne adassanak elő s egyáltalán kerüljenek minden ütközést a Nemzeti Szinházzal. Az igaz, hogy eddig a jó drámák is megbuktak a Népszinház szinpadán, mint Feuillet Első Ősz hajszál

a, Sardou Parókásai és Hugo Károly Brutus és Lucretiá

ja, de ez csak azért volt, mert a szinészek erejükön felül igénybe voltak véve és nagyon rosszul játszottak. Most azonban az Operettnapokon elég idejük marad próbákra s tanulásra. A szerkesztőség azzal a megjegyzéssel közli a cikket, hogy jószándéku és jól van meg-