Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

kisfejü óriások, gnómok, viliik. Az első felvonás végén, mikor már majdnem elfogták a szökevényeket, a szin átváltozik a bohóság istennőjének udvarává, az üldözőkről lefoszlik minden ruha, a testszin trikóban meztelenül maradnak. Magloire fejét a borbély levágja, az elfut fej nélkül, a borbély utána, ráilleszti a fejet, az elkezd forogni. A vonat felrobban az üldöző Seringuinos sal, az darabokra szakad, a segédje összerakja a tagokat s bekeni valami kenőccsel, mire újból megéled, de az egyik karjával elfut egy kutya, s később kerül meg. Mikor az üldözők enni akarnak, egy a falon függő arckép elkapkodja előlük a sült csirkét. Van itt minden, még kaucsuk ember, Petropolis is, meg egy betanított uszkár, mintha csak a Goethe-üző Hund des Aubry éledt volna újra. Francia hagyomány szerint káprázatos felvonásvégek vannak, a végső bacchanálián még a tárgyak is táncolnak, két zenekar szól, az egyik a színpadon, harsogó bombardonokkal és helikonokkal; az egész egy grandiózus kánkán. Ócska bohózati motívumok, mindenfelől kompilált zene, káprázatos balettek, s még kápráztatóbb látnivalók, bohóság és pikantéria űzték egymást benne. A játékot maga Molnár tanította be. Dupla szereposztás volt, Seringuinost Virágh ós Simonyi játszották felváltva, Magloire-t Pártényi és Kassai, Don Sottinezt Együd. Remek furcsa figurák voltak, Molnárnak való, az élettől távoli stilizált alakok, friss, jókedvű játékkal. A darabot később adták Miklósi István-téri színházában és a pesti Népszínházban is, de az előadás sehol sem volt olyan friss és összevágó, mint Budán. A budai Népszinház nézőterét célszerűen átalakították, a külső homlokzatot kicsinosították, új bejáratokat nyitottak. A szinhaz nemsokára kicsinynek bizonyult a látnivágyó közönség befogadására, úgyhogy Molnár, mint láttuk, az udvari páholy kiadhatásáért folyamodik. A diadalmas Pilulák egyfolytában meg sem állnak a hetvenedik előadásig, s ebből az első ötven felemelt hely árakkal folyik. A vidékről külön "kéjvonatok** hozzák a látnivágyó közönséget. Február