Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

- mint ahogy sokan helyeslik is -, hogy a közönség széles rétegeinek Ízlését emelje. De a mód, ahogyan teszi, legyen bár oka a viszonyok mostohasága vagy Molnár hanyagsága, inkább alkalmas arra, hogy a megnyerni vélt tömegeket a komoly drámától elriassza. Minden előadás után felhangzik a sajtó figyelmeztetése: hagyja ezt a Nemzeti Színháznak. Igy a Népszinház számára csak egy út marad nyitva: az operett. 10. Molnár éles szeme nemsokára megtalálta a közönségsikerhez vezető egyetlen utat. A nemzeti lobogó nem csalt közönséget a szinházba: bevonta hát. A német színházban Offenbach diadalait ülte. A Nemzeti Szinhaz félénken próbálkozott Offenbach egyfelvonásosaival. Többre zsúfolt drámai és operai programja mellett nem is vállalkozhatott és súlyosabb daljátékokhoz szokott személyzete nehezen mozgott az operett könnyed formáiban, 1861. júliusában azonban vendégül látta Offenbach egész társulatát. Offenbach pedig ontotta az új műfaj termékeit. A kritika ledorongolta és torzmüfajnak nevezte, a közönség pedig futott előadásaira. "Et celui qui amuse,a toujours raison", aki mulattat, annak mindig igaza van. Offenbach, a kölni zsidó kántor fia, Parisba kerülve, éles szemével a benszülötteknél jobban meglátta a második császárságnak, a second empire-nek minden ferdeségét, a franciás esprit gaulois-t aeinei vitriollal vegyitette, s igy szolgálta a könnyen szerzett vagyonok új, szórakozni vágyó urait; ez a kor a kapitalizmus első panamáinak kora Párizsban. Offenbach egyfelvonásosai még tulajdonképpen vaudevillek; későbbi munkáiban azonban szétrobban a hagyományos keret, anakronisztikus paródiák, mitológiai karikatúrák kergetik egymást szentimentális ellágyulásokkal, I07