Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)
ja meg. ''Nem volt Szépné rossz színésznő, mert semmilyen színésznő sem volt - Írja róla Jászai Mari. Csak gyönyörűségesen szép volt és sugó után elmondott minden szerepet... A-t és Á-t világért sem mondott volna, mert ezt póriasnak tartotta. Atyám helyett etyémet, páva helyet pévét mondott... Ha dobozát megnyitották, émelygős parfüm áradt szét belőle. De úgy megszokták azt a szagot, hogy nélküle el sem tudták képzelni a szinházat." Ha nincs beszélni valója, tükörbe néz és fodrait igazítja "s csak akkor veszimagára ismét bánatának fakó fényét, mikor a sugó int neki" olvassuk a Hölgyfutár ban. Szépné ellentéte volt a természetes és elpusztíthatatlan kedélyű Alajosné, Tóti Dorka és egyéb idősebb vigjátéki figurák megszemélyesítője. Még nagyobb baj van az énekesnőkkel. Molnár első felesége, Hetényi Laura népszinmü-énekesnő, betegsége következtében elvesztette a hangját, "feláldozta a Népszínháznak" » mint a "Hazafiság a nemzetiségnek" cimü második népszínházi évkönyv mondja. Benyelné Harmath Emmának van hangja, de iskolája nincs, Szerdahelyi Nellinek viszont iskolája van, de hangja nincs. Vig /Lustig/ Róza, a népszínházi karmester leánya szörnyen töri még a magyar nyelvet s csak később tanitja meg az ura, Szilágyi Béla Vörösmarty hexameterein magyarul. Nagy veszteség a Szőllősy nővérek, Rózsa és Piroska távozása. Nemcsak a "vasmegyei csárdással" arattak tomboló sikert, hanem játszottak is, Piroska vígjátékban, Rózsa mint "drámai szende". Molnár egy primadonna-viszály kapcsán, minden eddigi szokástól eltérően azt hirdeti a szinlapon, hogy "elbocsájttattak", s a SzŐllősyek a Népszinház reménységei, az ifjúság lelkes szimpátiatüntetése ellenére is eltávoznak. Helyüket csak nagysokára tölti majd be Krecsányi Sarolta. Kisebb szerepekre itt vannak még Mátray Mari, Libera Gizella, Vinczéné, főképp a vígjátékokban és Dékán Teréz az operettben. Ezzel a személyzettel komoly drámát nem igen lehet eljátszani. Molnár mégis játszik. Elvben helyes volna -