Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
K. L. Rudnyickij: A szovjet-magyar kulturális kapcsolatok és az új színpadi formák keresése a színházművészetben
Mint szinháztörténész sok évet töltöttem Mejerhold rendezői művészetének tanulmányozásával, és tudom, milyen magasra értékelte ő Dohnányi Ernő' zenéjét. Kétszer is óriási sikerrel rendezte meg Arthur Schnitzler Colombina sálja cimü pantomimjét Dohnányi zenéjére. Egy másik kimagasló rendezőnk, Alekszandr Tairov ugyanezt a Schnitzler-Dohnányi-pantomimot vitte színre Pierrette fátyla cimmel. Pierrette szerepét jelentős színésznőnk, Alisza Koonen táncolta. Kevesek előtt ismert, hogy Koonen - Pierrette jelmezének tervét Bourdelle egy fiatal növendéke készítette a húszas évek elején: "Vera Muhina, aki később szobrászként lett hires. Egyébként Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászmüvészi tehetségének is számos tisztelője akad nálunk. De nem rejtem véka alá, hogy hozzám közelebb áll és jobban vonz Kovács Margit külsőleg talán szerényebbnek tűnő, ám szerintem óriási belső erővel rendelkező művészete. Kétszer kerestem fel szentendrei gyűjteményét, s mindkét alkalommal őszinte gyönyörűséget éreztem. Bizonyosan nem újdonság az önök számára, hogy a Szovjetunióban sok hódolója van Jancsó Miklós eredeti tehetségének. A művészet elméletével és történetével foglalkozó szakembereink körében a mai napig heves viták dúlnak Lukács György elméleteiről, amelyek jelentős hatást gyakoroltak a szovjet esztétikai gondolkodás fejlődésére. Személy szerint én távolról sem tartom meggyőzőnek Lukács valamennyi nézetét, de el kell ismernem, hogy ő volt korunk esztétikájának egyik megalapítója. Rátérek a kortárs magyar színházművészetre és azokra a mestereire, akiket jól ismernek a szovjet szinházi szakemberek körében, s közvetve vagy közvetlenül hatást gyakorolnak drámairásunk és színházművészetünk fejlődésére. Néhány olyan iró nevét említeném, akinek darabjait szóles körben játsszák szerte az országban. Elsősorban Gyurkó Lászlóra / Szerelmem . Elektra/ ; Örkény Istvánra / Tóték . Macskajáték/ és Szakonyi Károlyra / Adáshiba/ gondolok. Ezt a felsorolást természetesen folytathatnám. De az új kifejező szinpadi formák kereséséről szólva - amelynek
