Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Je. I. Gorjacskina-Poljakova: Korunk emberének ábrázolása a szocialista országok színházművészetében
KERÉNYI FERENC: Megköszönöm Gorjacskina-Poljakova doktor előadását. Azt hiszem, az utóbbi időben elszoktunk egy kissé attól, hogy nemzetközi méretekben is átfogó kitekintéssel éljünk, őszintén szólva szivesebben választunk előadási témának egy kisebb részterületet, ahol biztonságban vagyunk, ahol szakembernek számítunk. Ezt az előadást azért hallgattuk « megkülönböztetett figyelemmel, mert ebben az annyira heterogén problémakörben, mint amilyen a szocialista országok színjátszása, nagyvonalúan, gondolatébresztőén vállalkozott a vitainditó szerepére. A kérdésre, amelyet szimbolikusan fogalmazott meg, valóban keressük a választ itt is, és a hétköznapok munkájában is. Mivel kedves vendégünk olyan szeretettel említette a Csendesek a hajnalok nálunk látott előadását, engedjék meg, hogy most átadjam a szót Iglódi Istvánnak, a József Attila Szinház rendezőjének, aki azért jött el, hogy elmondja még néhány gondolatát arról az egykori s a mai előadásról. IGLÓDI ISTVÍH: Először 1972-ben rendeztem meg a darabot a Mikroszkóp Szinpadon, Komlós János felkérésére, majd tizenhárom év múlva a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában, a negyvenedik évforduló tiszteletére* A két előadást alakitó gondolatok és szándékok összehasonlítása, remélem, némi tanulsággal szolgál. Vasziljev müve annak idején a reveláció erejével hatott rám. Csuhraj volt még ilyen élményem, a 3allada a katonáról . /Akkor még nem ismertem Tvardovszkij munkáit./ A háborúról ilyen őszintén, raegrenditően szólni mindaddig csak őket hallottam. Talán még egy emlékemet sorolhatom ezek közé: Visnyevszkij Optimista tragédiá ját — csak egy másik háborúról. A müvei való ismerkedés a csodálat és a boldogság korszaka volt. Nehezebb volt, amikor Komlóssal együtt aktivan elkezdtünk gondolkodni a darab magyarországi szinreviteléről. Mi volt a problémánk? A sematizmus éveiben válogatás nélkül vettünk át és játszottunk szovjet darabokat. Igy ritkán sikerült a nézőknek igazi élményt adnunk. A szovjet darabok