Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Je. I. Gorjacskina-Poljakova: Korunk emberének ábrázolása a szocialista országok színházművészetében
minden szavát és cselekedetét elhiszi a néző — sikerült az előadás. Ilyen volt például Asztangov a Barátomb an, ilyenek voltak Gelman termelési drámáinak hősei a szocialista országok színpadjain. Ma, a nyolcvanas években a színházakat foglalkoztatja a fiatalok békés, de nagyon is bonyolult élete. Az új darabok elődjeiként számon tarthatjuk drámáit. De közéjük tartozik a Mi újság, fiatalember is, amelyet a Moszkvai Ifjúsági Színházban rendezett Pavel Holmszkij a magyar dráma szovjetunióbeli fesztiválja idején. A darab hőse általános tipus, de konkrét, egyéni karakter: Homlok András tanuló, aki tanul, szerelmes lesz, konfliktusai lesznek a szüleivel — készül az életre, és már szocialista társadalomban él. Ez az ifjúság számára készült darab ékes bizonyitéka annak, hogy problémáink közösek, és a szocialista országok színházművészete sokszínűen keresi a megújulás útjait. X Most, hogy végighallgathattam előadásomat magyar nyelven, meggyőződhettem arról, hogy az nem teljes. Csak futó észrevételeket tartalmaz, és csak általánosságokban jellemzi a szocialista országok színházművészetét. Gondolom, nagyon rossz lenne a helyzet, ha tiz oldalban minden problémáról szólni lehetne. Az, hogy csak rövid feljegyzéseket, hirtelen kiragadott problémákat sikerült elmondanom, bizonyltja, hogy ez közös probléma, amely mindannyiunkat izgat. Pontos, higygyünk azokban a hősökben, amelyek megjelennek a szinpadon. A rendezői eszközök sokszinüsége mellett minden előadásban az a legfontosabb kérdés, hogy a közönség hinni tud-e a hőseiben. Ha ez megvan, akkor jó az előadás. A Pavel Holmszkij rendezte Mi újság fiatalember? előadása a moszkvai színpadról azóta sem tűnt le, holott évekkel ezelőtt, az első magyar drámafesztiválon mutatták be. Az előadás elme szimbolikus értelmű. Ezt a kérdést fel lehet tenni ma is, mindannyiunknak, és az a feladatunk, hogy válaszoljunk erre a kérdésre. Köszönöm.
