Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Je. I. Gorjacskina-Poljakova: Korunk emberének ábrázolása a szocialista országok színházművészetében
nek harcát bemutató darabok. A felszabadult népeknek, a romba doit városokban működő színházaknak, amelyek harcolni kívántak a humanizmusért, a szocializmus elveiért, létérdekük volt, hogy ehhez a színházművészethez forduljanak, ezeket a hősöket jelenítsék meg saját színpadjalkon. Másodszor . A drámairodalomban, a színházban a "hős" szónak két jelentése van. Az első: a "darab hőse", azaz az adott mü vezéralakja /függetlenül attól, hogy ténylegesen "heroikus" hősről van-e szó/. Abban a szovjet drámairodalomban, amelyet Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország színházai vettek át, a "hős" szó eredeti értelme volt a fontosabb. Az Optimista tragédia politikai biztosa, a Páncélvo nat partizánjai, Gaj épitész a Barátomb an. Anka és Sztyepaska az Óda a fejszéhez cimü műben — nem csupán vezéralakjai, főszereplői az adott műnek, hanem az élet hősei, hatalmas eszmények hordozói. Ezekért az eszményekért mennek harcba az Optimista tragédia tragikus vagy az Óda a fejszéhez szinte komikusnak mondható körülményei között. A nemzetközi szinházi forgalomba törvényszerűen azok a müvek —Pogogyin és Mihail Satrov, Afinogenov és Arbuzov, Rozov és Gelman darabjai kerültek be, amelyeknek éles konfliktusaiban a szereplők nem egyszerűen "szereplők", hanem hősök — harcoló, alkotó, győzni akaró és tudó emberek. Harmadszor . A sokszínű szovjet drámairodalom széleskörű elterjedése a szocialista országokban törvényszerű állomása a szinházi elvek és igazi hősök keresésének. A színpadnak szüksége van Visnyevszkij- és Pogogyin-féle heroikus, valamint a hétköznapi, a "családi" témájú darabokra egyaránt /az utóbbira ismert példák Rozov, Arbuzov, a rendkívül tehetséges Vampilov müvei/, A forradalom megeleveníthető monumentálisan, győzelmének fényében, mint Visnyevszkijnél, de tükrözhető a Turbin család történetén keresztül is, ahogyan Bulgakov tette, csak az a lényeg, hogy a kamara formátumú müvekben se szűkítsük le a világképet, és egységes koncepciót fogalmazzunk meg. Óriási tartalmi és műfaji sokszinüség jellemzi a szovjet