Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Je. I. Gorjacskina-Poljakova: Korunk emberének ábrázolása a szocialista országok színházművészetében

Miután az orosz nyelvű előadások magyarra, valamint a magyaroké oroszra fordított változata mindenkinek rendelkezés re áll, időmegtakarítás céljából azt javaslom, szovjet vendégeink néhány orosz szó után adjanak lehetőséget arra, illet ve járuljanak hozzá, hogy előadásai magyarul hangozzanak el. JE. I. GOR JACSKINA-POLJA KOVA: KORUNK EMBERÉNEK ÁBRÁZOLÁSA A SZOCIALISTA ORSZÁGOK SZÍNHÁZMŰVÉSZETÉBEN Magától értetődő jelenség, hogy a szocialista közösség országaiban elsőrendű jelentőségűek a szovjet-orosz szinház tapasztalatai. Ennek oka azonban nem az orosz szinház ideológiájának és művészi kánonjainak rátukmálása a többire, hanem a szocialista országok és Szovjet-Oroszország közös történelmi útjának felismerése és a szovjet szinház fejlődésének, megtett útjának értékelése. Természetesen lehetetlen egy ilyen rövid beszámolóban feleleveníteni a szovjet szinház útkereséseit korunk emberének ábrázolásában. Ugy vélem, elegendő utalni az alapvető mozzanatokra. Először

. Igen bonyolult tapasztalatokon okulva, az új művészet létrehozásának folyamatában derült ki, hogy a realista, humanista szinház a szovjet szinház létrehozásának nem csupán lehetséges, hanem nélkülözhetetlen eleme. A háború után Európa szinházi szerzői és rendezői, színművészei és díszlettervezői egyszerre meggyőződhettek arról, mennyi minden történt a szovjet színházművészetben a forradalom óta. A forradalom, a szabadság embere jelent meg Majakovszkij Buffo-mLsztérium

ában. Visnyevszkij Optimista tragédiá

jában. Az új világot épitő ember lép szinre a harmincas évek drámairodalmában: Pogogyin, ^ornyejcsuk, Afinogenov müveiben, a szovjet köztársaságok drámairodalmában. A háborús évek megpróbáltatásait tükrözik a monumentális szinpadi müvek, az ideológiák harcát, a szocializmus és fasizmus erői-