Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Almási Miklós: A mai magyar dráma haza színpadi recepciójának néhány problémája
Jack jétől s a koreográfiára épitő commedia dell' arteszerü darabjától Görgey Gábor, Karinthy Ferenc vagy Székely János groteszk elemekkel is dolgozó müvein át az újabb irógeneráció intellektuálisabb, ám ugyanígy játékigényes színpadi vízióiig. A stílusok sokfélesége megújulást, a szinvonal emelkedését s végső soron a közönséget szolgálja. A szinház az elmúlt években e megújulási folyamat akaratlan kezdeményezője volt, és nem felejtette el, hogy igazi szinházi virágzás csak magas fokú drámairodalom alapjain képzelhető el — pontosabban: az Íróval kialakított egészséges partnerkapcsolat bázisán. E játszmának csak kétnyertese lehet. KERÉNYI FERENC: Megköszönöm Almási Miklós professzor előadását. Tegnap Király Istvánné, ma pedig Almási Miklós referátuma hívja fel figyelmünket arra, hogy a magyar drámairodalomban és színházművészetben nemzedékek, stílusok, iskolák élnek egymás mellett. Tegnap hallhattuk, hogy — ugyanezt láthatjuk a szovjet dráma magyar recepciójában is. Hogy ebből milyen következtetést kell levonnunk — a nyitottságot, a toleranciát, az egymás edeményeire való odafigyelést, az értékorientálást, a más műhelyekben létrejövő szinházi és irodalmi értékek keresését —, azt hiszem, ebből a konferenciából is nyilvánvaló. Azokra a párhuzamos vagy különböző tendenciákra, amelyek elemzése segíthet saját problémáink megoldásában is. A most következő két szovjet előadás, melyet a tegnapihoz hasonlóan vita követ majd, tulajdonképpen ezt a feladatot vállalta magára. Először Jelena Ivanovna Gorjacskina-Poljakova doktort fogjuk meghallgatni, aki a szovjet dráma szocialista országokbell előadási tendenciáiról, a szocialista országok recepciós problémáiról fog beszélni. Ezt követi majd Sztrojeva doktor előadása, aki párhuzamként — és tulajdonképpen visszarimelve a magyar vitaindítóra — a tegnap oly sokat emlegetett csehovi tradíciók továbbéléséről beszél a fiatal szovjet dráma irói-szinházi nemzedék munkáiban.
