Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Heltai Gyöngyi: A Mester és Margarita
látszólag udvarias, de vérre menő — harcát Kajafás zsidó főpappal Jesuáért, azért a talán felismert létértékórt, melyet a Pilátust körülvevő szabályozott, működő társadalom nem képes megteremteni. A vereséget szenvedő Pilátus bosszút esküszik. "Nos, de tudd meg hát, hogy eztán nem lesz tőlem nyugovásod, sem neked, sem népednek!" Alakja sokkal összetettebb, semhogy gyávaságra lehetne redukálni. Ugyanakkor a szinpadi adaptációban Pilátus alakja egyértelműen Lévi Máté törekvésének szintjére süllyed, amit messzemenően aláhúz annak a jelenetnek a leegyszerűsített hangneme is, melyben Júdás meggyilkolásának "jogáért" perlekednek. A Mester regényében — s Bulgakov koncepciójában is — ezzel szemben Pilátus és Jesua kerül egy szintre — amit bizonyit regényzáró vitájuk és sétájuk a holdsugáron —, mint ahogy Woland, a Mester és Margarita is együtt , a regény! értékrend szerint egy másik csoportot alkotva, szintén a holdvilággal lovagolnak'el Moszkvából. Az előadás egészét gyöngítő következmény továbbá, hogy igy a Mester nem egy számára is megoldhatatlan dilemmáról irt volna regényt, csupán Jesua gyávaság miatti, értelmetlen feláldozásáról. S igy az előadás egyre közelit ahhoz a kritikusi mítoszhoz, mely szerint Bulgakov A Mester és Margaritában egyszerűen "saját oktalan szenvedésének történetét" irta volna meg, s a maga sorsát a Mesterével és a keresztre feszitett Jesuáéval állította volna párhuzamba. Ez az értelmezés alakította ki azt a felfogást is, mely szerint Bulgakov tulajdonképpen egysikú iró, akinek — nem kevés önsajnálattal — az a központi témája, hogyan nyomja el a hatalom a művészt. Azzal, hogy a kaposváriak túlságosan kézenfekvően kapcsolták a Pilátus-szálat a történet moszkvai részéhez, szegényitették a bilgakovi művészi gondolatsor adta lehetőségeket. A Mester regénye nem azzal érdemel figyelmet, mert egy magát ateistának kikiáltó társadalomban Jesuáról ir, hanem azzal, amilyen művészi felelősséggel szól egy ellentmondásos, de működő társadalmi modell megváltoztathatóságának lehetőségéről.
