Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Heltai Gyöngyi: Egy szovjet háborús vaudeville - Filmcsillag
kalmas a negyven év utáni újjáélesztésre, az olyan többsíkú előadásra, amit például egy Goldoni vagy Shakespeare-vigjáték tehet lehetővé. A világirodalomban a két személy hasonlóságán alapuló, összetévesztésükre épülő színmüvek száma végtelen. Hiszen az a véletlenből kicsiholható félreértéssor - mikor valakit másnak hisznek, mint aki, s igy tetteit vagy reagálásait is úgy fogadják, mint a hozzá hasonló másik emberét - igazán alkalmas arra, hogy "felborítsa" a szituációkat, felszínre hozza a jellemek vagy mozgásformák nem konvencionális s csak e megbolygatottság révén kirajzolódó igazi arculatát. A rendezés száma jöhető lehetőségeire térve, e szerkezetből adódó konfliktusnak többféle szinpadi kihasználása lehetséges. Megelégedhetnek pusztán a félreértésből következő komikummal, ahogy ezt valószínűleg az eddigi Filmcsillagelőadásokon tehették. Megközelíthető lenne a darab úgy is - s ez Ascher rendezői világát idézné -, hogy végletesen kiélezik a két szemben álló fél idegenségét, feltárják ennek társadalmi, pszichológiai eredetét, s igy e felcserélésből adódó komikumban a valóság valóságos konfliktusait tárhatnák fel. Ács ezek közül egyik utat sem választotta, bár egy csipetnyit mindegyik lehetőségből merített. A Filmcsillag minden valószínűség szerint a Nagy Honvédő Háború idején /vagy közvetlenül azt követően/ Íródott, mikor társulatok százai járták a harctereket, és a bekerített városok színházai is játszottak - többek között operetteket is -, hogy az emberfeletti nehézségek elviseléséhez valamiféle segítséget nyújtsanak az embereknek. Ezt az asszociációt figyelembe véve újra felvetődhet a darab olyan megrendezésének a lehetősége, mely az operettvilág és a külső fenyegetettség ellentétére koncentrálna - ahogy Ascher fogalmazta: az operettben foglalt kormitosz /a dolgokat úgy ábrázolni, ahogyan látni szeretnénk/ hitelességének elemzésére, az ellentmondások színpadi megfogalmazására. A háborúra utaló feszültséget idézi a Melnyikov akadémikusok Kremlhez közeli villájában adott fogadás elidegenedett légköre /rendezői remeklés!/, az a
