Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Kovács Léna: Székely Gábor és Zsámbéki Gábor oroszdrámarendezései
Ugyanekkor, ha most látok Csehov-előadásokat, bizonyossá válik bennem, hogy az a fajta vehemencia, amellyel mi - Zsámbéki Gáborra is gondolok - be akartunk valamit bizonyítani, ma már egészen másképpen szólalna meg. Igen, hangos volt, tán egy kicsit didaktikus is a mi előadásunk, pedig ez semmiképpen nem illik magához Csehovhoz. Nagyon sokan irtak akkoriban a kaposvári és a szolnoki előadásról, talán a dolgok egybeesése miatt, s legtöbben a nemzedéki konfliktus megfogalmazásaként értelmezték a két előadást. Pedig nem a befutott és kezdő művészek ellentétéről akartak szólni. Bár egészen biztos vagyok benne, hogy azért ezek a részek is hangsúlyosak voltak, hiszen a saját lehetőségeink korlátait, mondjuk, Trepljov figuráján belül sokkal jobban átéltük, megéltük. Sokkal inkább éreztük annak a szorítását, amit a "trigorinság" jelentett ebben a darabban, semhogy fogalmunk lett volna arról, milyen bonyolult, milyen nehéz, milyen szörnyű a Trigorin-figura kelepcéje. Nem tudtuk akkor, milyen rossz megöregedni, elfáradni; milyen nehéz, amikor az ember már nem birtokolja ugyanazokat a képességeket, mint korábban s igy nyilvánvalóan leegyszerűsítettünk valamit azon a póluson, mig a másikon természetszerűleg abszolutizáltunk. De ez nem program volt, ezek mi voltunk akkor. Ugyanez volt a helyzet a díszlettel is. Éppen akkor ért el minket az üres tér divatja. A Sirály rendezése idején találkoztam a csupasz színpaddal, amely csodálatos lehetőségeket teremtett a számomra. Az ilyen tér abszolút főszereplővé teszi a szinészt, megrajzolja a kontúrjait. Akkoriban ez üres tér teljesen adekvát formának tűnt a Csehov-értelmezéshez." Székely Gábor a Három nővérr el folytatta a Csehov-interpretációk sorát. Az előadás a hagyományos felfogással ellentétben, amely a pusztuló értékek hattyúdalát látja a darabban, kiemelte a szereplők felelősségét is mindazért, ami történt velük. Nemcsak a környezet, a társadalom volt a bűnös megalkuvásokkal teli kudarcaikban, hanem saját magúk sem voltak képesek megfelelően dönteni a sorsukról.
