Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Kovács Léna: Székely Gábor és Zsámbéki Gábor oroszdrámarendezései
SZÉKELY GÁBOR: "A Három nővérb en is az üres színpad az elv, hiszen itt is az enteriőrök és a plein-alrek változnak. Az alaphangulat megteremtése érdekében a hatást még függönyökkel is fokoztuk. Az általános atmoszféra ebben a darabban: az állandóság hiánya. A Prozorov család feje, ugye, egy gernizonnal ide-oda vonult az országban, s vitte magával a lányokat is. Nyilvánvalóan megvoltak a kedvenc, az állandóan magukkal vitt tárgyaik, de az életük végig ideiglenes volt. Tehát nem volt egy olyan lakás, amelyet szépre vagy csúnyára, de mindenképp a maguk képére, a maguk izlése szerint rendeztek volna be. Minden pillanatban elmozdulhatott az életük. Ebben az állandó mozgásban soha nem tudtak eljutni igazán sehova és itt éreztem a darab abszurditását. Közben ez az ideiglenesség piszkálja őket, lehetőséget látnak abban, hogy egyszer csak eljuthatnak oda, ahonnan indultak: visszakerülhetnek Moszkvába. De ez nem következik be, mert nem akarják vállalni a letelepedést: ha elvállalnák, az számukra mindennek a végét, a vágyaik feladását jelentené. Ezt próbáltuk megfogalmazni, s a függönyökkel olyan mobil tereket hoztunk létre, amelyek egy rideg, ideiglenes lakás benyomását keltették; ennek a lakásnak nem voltak falai, ideiglenesen és zaklatottan járkáltak benne fel-alá a lányok. Volt még egy hangsúlyeltolódása az előadásnak. A darabban általában három csodálatos idealistát, három fennkölten gondolkodó nőt szoktak elképzelni. A köztudatban igy alakult ki -sa legtöbben megfeledkeznek róla, hogy van egy negyedik nő is, aki szöges ellentéte a többinek. Natasára gondolok, akit általában negativ figurának szokás beállítani. Én azt hiszem, hogy egyáltalán nem ez a helyes megoldás: legalább ugyanannyira rosszból és jóból van összekeverve a három nővér is, és ez a darab összes többi szereplőjéről elmondható. Igyekeztem ezt az ambivalenciát, a darab eredeti, szándékolt dialektikáját megvalósítani az előadásban. Monori Lili alakítása tökéletesen követte az elképzeléseimet." Egy önmaga jelentőségén túlnövő telitalálat: Zsámbéki Gábor kaposvári Ivanov-rendezése. a harmincas éveit taposó értelmiség nemzedéki önvizsgálata. Az Ivanov folytatta a
